76. Fejezet: A tehetetlenség hajnala

Szemeim kipattantak a helyükről, szinte sebesebben, mint a szél. Magam előtt egy kék színű mennyezetet véltem felfedezni. Vizet éreztem magam körül, így tekintetemet hamar maga elé vezettem, a plafon helyett. Egy kádban voltam, és langyos vízben feküdtem. Ruháim rajtam voltak, azonban a víz nem volt rájuk hatással, és teljese szárazok voltak. Szemeim hol becsukódtak, hol kinyitódtak. Ezt a mozdulatot ismételtem meg sokszor, mire rájöttem, hogy egy fürdőszobában vagyok. De..mégis mi történt? Az utolsó emlékem az, hogy a titokzatos nő után rohantam, és elmerültem a vízben. Hidan..Hidan hol van?

  Hirtelen ültem fel, az eddig fekvő pozíciómból. Ismerős valahonnan ez a fürdőszoba, de nem jut eszembe, hogy mégis honnan.

  - Hidan..Hol vagy? - néztem magam mellé félve, s pillantásomat egy ajtó szegélyezte.

Egy ajtó, mely koromfekete volt, s a kilincse épp lenyomódott. A szívem ütemesen kezdett el gyorsabban verni. Vajon ki van az ajtó mögött?

Kérdésemre hamarosan választ is kaptam, ugyanis az ajtó nyílt, s mögötte egy igen ismerős férfi lépett be Barna haja tincsei a szemébe omlottak, testén nem volt ruha, mindössze derekán volt rögzítve egy fehér törölköző. Míg én végigbámultam őt, ő nem vett észre egyből. Szemei a talajt pásztázták, és amikor beért a fürdőbe, úgy csukta be az ajtót, hogy nekem hátat fordított. Kezével, s erejével benyomta a bejárati eszközt, így megfeszültek hátizmai. Levegőt is képtelen voltam venni ebben a pillanatban.

  Amint megfordult, teljesen leblokkolt, majd ezt követően szemei kikerekedtek. A szívem majd' kiugrott. 

  Szia Yamato.. - néztem a férfire kedvesen, mégis némi zavartság volt bennem, hiszen nem tudom, hogy miként is kerültem ide, valamint ő egy szál törölközőben volt.

  - Te mégis ki vagy, és hogy kerültél ide?! - emelte egyből fel a hangját, s szemöldökét összeráncolta.

  - Yamato, nem ismersz meg? - fordultam felé, és teljesen kétségbeestem. Mégis mi baja van.

  - Most látlak életemben először! Mit keresel a lakásomon?! - hangja egyre idegesebb volt.

  - Én vagyok az, Nagu! 

  - Nem ismerlek! - kiabált rám, majd kezét összerakta hirtelen, s már ebből tudtam, hogy mit akar tenni.

Rémült arcot vágta teleportáltam el magam, igazából nem is tudom hova. Amint a lábam a talajt érte, körbenéztem. Ez..A játszótér?

Hidan szemszög

Egy hangos, női sikolyra lettem figyelmes. Felébredtem, azonban szemeimet még nem nyitottam ki. Ez..egy puha ágy? Pilláimat lassan nyitottam fel. Egy lány állt előttem, én pedig egy világoslila szobában voltam. Várjunk..

  Hirtelen felültem, és gondterheltem néztem magam elé. Az a nő..Nagu..és a tegnap este.

  - Ki a franc vagy?! - visított a hang továbbra is.

Végignéztem a lányon. Seni volt az. Akemi lánya.

  - Nem ismersz meg? - néztem rá, felvont szemöldökkel.

  - Kéne? - ragadott meg egy kunait.

Kissé megrezzentem. Mi a franc baja van?!

  - Én vagyok az, Hidan! - mutattam magamra, miközben felálltam a puha ágyból. Még mindig rejtély, hogy mit keresek itt..

  - Ne gyere közelebb, te pedofil!

  - Pedofil?! - néztem a lányra idegesen.

Mégis mi folyik itt? Miért nem tudja, hogy ki vagyok? Megkel találnom Nagut.

  - Hol van Nagu? - néztem rá komoran.

  - Hogy ki? - kezdett a lány pánikba esni.

  - Nagu, a nagynénid! - emeltem meg rá a hangom. Komolyan ilyen buta lenne?

  - Nincs nagynénim! Mondd el, hogy mit keresel itt, vagy nagyon rossz vége lesz! - a lány teljesen bepánikolt, s szemeit összezárta.

Mikor hirtelen kinyitotta, a Sharingan tükröződött benne. Francba..Elkel tűnnöm.

  Tekintetem az ablakra vándorolt. Lassan elkezdtem hátrálni, majd kiugrottam a csukott ablakon. Amint a lábam földet ért, rohanni kezdtem. Valami itt nincs rendben. Nagyon nincs rendben. Érzem Nagu Chakrajat, de nem tudom beazonosítani, hogy merre lehet. Ám ahogy rohantam az úton, egyre jobban éreztem őt, míg végül meg nem láttam őt egy szökőkút mellett. Nagy kő esett le a szívemről, hogy semmi baja nem esett. Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél előbb vele lehessek. Amint mögé értem szorosan elkaptam a derekát, majd magamhoz szorítottam. Apró teste elkezdett remegni.

  - Nincs baj, én vagyok az.. - szorítottam magamhoz minden erőmmel.

Az én szemszögem

Ahogy megéreztem a meleg karok érintkezését a derekamon, a szívem hevesen kezdett el verni, és remegi kezdtem. Ugye ő az?

  - Nincs baj, én vagyok az.. - szorított magához minden erejével.

  - Hidan.. - szóltam fájdalmas hangon.

Megakartam őt ölelni..Fészkelődni kezdtem a kezében, míg végül le nem tett. Ahogy ez bekövetkezett, megfordultam, és szorosan megöleltem őt. Ő egyből visszaölelt, ami jól esett. Ugyanis szarban vagyunk. Kurva nagy szarban..

  - Mégis mi folyik itt? Akemiéknél ébredtem, Seni ágyában..Seni nem emlékezett rám..

  - Yamato kádjában ébredtem, és ő sem.Valamint.. - húzódtam el, majd a szemébe néztem fájóan - Egy játszótérre teleportáltam magam. Ott elkezdtem menni, míg Sakuraba nem botlottam. nem emlékezett rám, ahogy Shikamaru se, aki vele volt. 

  - Mi? - nézett rám a fiú blokkolva.

  - Nem emlékeznek ránk, és nem tudom miért..

  - Az a nő... - tágult ki Hidan szeme - Biztos vagyok benne, hogy ő csinálta ezt! - nézett le rám.

  - De..Az Emléktörlés Tiltott Jutsu..Jobban tiltják, mint az Edo Tenseit..

  - Lehet, hogy be van tiltva, de ez a nő ezek szerint képes használni. De mégis mi a ráknak? Azt se tudjuk, hogy ki ő..

  - Megkel keresnünk, és beszélni vele..Ez nem történhet meg, hogy ne emlékezzenek ránk..Egyszerűen nem..

  - Az eddig oké, hogy megkeressük. De hol keressük? Semmi nyomunk. És magunkra vagyunk utalva.

  - Bármi jel, ami elvezethet hozzá.. - szóltam halkan, majd gondolkodni kezdtem, és Hidan is így cselekedett.

Percekig csöndben voltunk, amikor Hidan hirtelen felszólalt.

  - Megvan! Láttam rajta egy fejpántot!

  - Milyen Falu?! - kérdeztem hirtelen.

  - Rejtett Vízesés Falu.

  - Kakuzu Faluja.. - gondolkodtam el.

  - Ott elég sok tiltott technikát használnak a lakosok. Menjünk oda.

  - De semmi garancia nincs rá, hogy ott fogunk rábukkanni..

  - Egy próbát megér. Vagy így akarsz maradni örökre, elveszve az emlékekben?

  - Nem..persze, hogy nem..

  - Akkor? - simogatta meg az arcom.

  - Félek.. - néztem oldalra.

  - Nem kell.. - szorította meg az arcomat, másik kezével pedig megszorította a kezemet - Menjünk, jó? Hamar túleszünk rajta, és minden a régi lesz.

"Ám ekkor még nem tudtuk, hogy Hidan mennyire is elszólta magát.."

Percek múlva abban a Faluban voltunk, amiről percekkel ezelőtt beszéltünk. Megkel találnunk az ismeretlent, különben nem lesz vége a rémálomnak. A Faluban alig láttam embereket. Mintha teljesen kihalt lett volna az egész. Hindanra néztem, aki bólintott. Apró, de egyben összetett lépéseket tettünk, hogy elérjük célunkat, és körbejárjuk a helyet.

  - Miért tűnik úgy nekem, hogy alig akarnak az emberek előjönni? - kérdeztem a bíbor szeműtől feszülten.

  - Nem tudom, de ráz a hideg ettől a helytől. És nem csak azért, mert Kakuzura emlékeztet.. - beszélt maga elé - Csupán..Hátborzongató az egész.

Kihalt utcák, sötét színek. Ez volt az, ami leginkább jellemezte a Falut.

  - Tényleg  Rejtett Vízesés Faluban vagyunk? - kérdezte kissé felháborodottan Hidan.

  - Hol máshol lennénk? - néztem rá, miközben a magasba emeltem a szemöldökömet - Ez az a hely. Csupán..

  - Csupán?

  - Csupán nem tudom..Nekem is nagyon gyanús.

Ahogy mentünk, halk mocorgást hallottam az egyik bokorból.

  - Mi volt ez? - ugrottam ijedten Hidan mögé.

  - Biztos valami mókus. Gyere már, és ne viselkedj ötévesként.. - sóhajtott nagyot.

Nem szóltam inkább semmit, csak mentem Hidan mögött. Ám amikor éreztem, hogy valami átfut a lábamon, sikítva hátrább léptem a bokrok közé. Ezzel semmi baj nem lenne, de megcsúsztam, és egy kisebb lejtőn leestem, ami vagy 3 méter magas volt. A bokámra estem, s pillanatok alatt éreztem a fájdalmat, ami belé hasít.

  - Mi a francot csinálsz? - nézett le a magasabb részről Hidan.

Nem bírtam megszólalni. rettenetesen fájt a bokám. És még az Öngyógyító Jutsut se tudom alkalmazni, mert elvesztettem, amikor Obiton segítettem..

  Számat összeszorítottam, s úgy tűrtem, hogy a zsibbadás, és a fájdalom elterjedjen.

Hidan sóhajtott egyet, majd leugrott hozzám, s lendületből le is guggolt elém.

  - Mi a franc bajod van? - vágta oda hozzám.

Legszívesebben lekevertem volna neki egyet erre a kérdésre, de annyira lefoglalt a bokám, hogy képtelen voltam erre.

  - Válaszolj már, Nagu.. - emelte kicsit meg a hangját.

Könnyes tekintettel néztem bíbor lila szemeibe, mire ő megszeppenve nézett rám.

  - Nagu?

  - Rohadj meg.. - néztem oldalra, hogy ne lássa a könnyeket a szememben.

Ő azonban ezt nem hagyta. Óvatosan megfogta az államat, majd maga felé fordította azt.

  - Mi a baj? - kérdezte kedvesebben.

  - A..bokám..

Amint kimondtam, ő levezett tekintetét a bokámra. Államról levette a kezét, majd óvatosan megfogta a bokámat, a fájó résznél. Lassan kiegyenesítette a lábamat. Ahogy ránéztem, elkapott a rettegés. Kiment..

  - Bassza meg.. - ijedt meg Hidan.

  - Ugye visszatudod csinálni? Könyörgöm csinálj valamit! - pánikoltam be teljesen.

  - Nyugodj meg. Bármi van, nyugodj meg.. - vezette kezét az enyémre - Nem tudom fogni a kezedet, mert ehhez két kéz kell.

  - Nagyon félek.. - folytak le könnyeim - Nagyon fáj..

  - Nem változtál semmit.. - mosolygott rám kedvesen - Ne félj. Itt vagyok, nem engedem, hogy bajod essen.

  - Fájni fog? - kérdeztem, miközben lenyeltem a könnyeimet.

  - Mármint?

  - Hogy..visszateszed a helyére..

  - Hazudjak, vagy ne? - biccentette kicsit oldalra a fejét.

  - Nem tudom..Félek..

  - És nem tudod, hogy miket beszélsz - nevetett rajtam halkan.

  - Mert félek!

  - Fájni fog. Most örülsz? De csak egy pillanatra. Utána minden a legnagyobb rendben lesz.

  - Biztos?

  - Biztos.

  - Kisujjeskü? - tartottam fel remegve a kisujjam.

  - Kisujjeskü - akasztotta össze a kisujjainkat - Most pedig figyelj. Jó?

Aprókat bólogattam.

  - Így fogom tenni a lábad.. - egyenesítette ki rendesen - Majd mindkét kezem segítségével visszafogom tenni, az eredeti helyére. Kellemetlen lesz, de kibírod. Jó? Készen állsz?

  - Készen.. - szóltam halkan.

Pár másodpercig fog fájni, de akkor se akarom. Nem akarok több fájdalmat.

  - Nyugalom.. - hajolt közelebb, miközben erősen megfogta a lábamat.

Éreztem meleg leheletét az ajkaim előtt. Nem igazán értettem, hogy mit akar csinálni. Ám a  következő pillanatban megtudtam. Ajkait lassan az enyémre nyomta, nyelvét pedig a számba juttatta, s nagyon lassan kezdte el mozgatni az enyémen. Teljesen leblokkoltam. Ajkait lassan mozgatta párnácskáimon, míg észbe nem kaptam, s követtem az ő ritmusát. Nyelvemet már saját önszántamból az övéhez nyomtam, és mozgatni kezdtem. Hidan mindeközben megszorította a bokámat, majd eljött a fájdalmas pillanat. Hirtelen fordította vissza, mire ráharaptam a nyelvére, ahogy összeszorítottam a  fogaimat. Hidan nem hajolt el. Még fogta a bokámat, miközben éreztem, hogy nyelvéről a vér az én számba csorog.

  Pillanatok teltek el, mire elhajolt. Ajkaim folyt le a minimális vér, mégis egy mosolyt húzott az ajkaira.

  - Jól vagy?
  - Jól..vagyok... - néztem rá teljesen meglepve.
  - Elég erősen megharaptál... - nyalta le a nyelve segítségével a vért.
  - Bocsánat..Pedig..Annyira jó volt.. - néztem rá zavartan.
  - Mármint mire gondolsz?
  - A csókra...
  - Oh.. - nézett rám, és láttam, hogy arcát minimálisan elönti a pír.
Alakult köztünk valami. Egy különös szikra, amit magam se értettem még, de akartam.
  - Szeretnél még egyet?
  - Lehet? - néztem rá, mintha csak egy kisgyerek lennék, akinek cukorkát akartak volna adni, jutalomként.
  - Lehet - vigyorgott rám, majd közelebb ült testével. Két keze közé fogta apró arcomat, majd először csak egy puszit adott rá.
Amint átvitte volna rendes csókba, hangokat halottunka  távolból. Ő egyből elhajolt, majd fel is állt.
  - Menjünk... - szólt halkan, majd leguggolt hozzám, és a hónomnál fogva felemelt.
Ahogy ez megtörtént, háttal fordult nekem.
  - Hidan?
  - Gyere a hátamra..Ezzel a lábbal nem tudsz menni.
  - Nehéz vagyok.
  - Ne hisztizz, hanem gyere már a hátamra! - szólt rám, majd kicsit berogyasztotta  térdét.
Ajkamba haraptam, ahogy végignéztem izmai megfeszülését. Mindig is ilyen volt, és eddig nem vettem észre?
  Lassan erőt vettem magamon, majd a hátára másztam.
  - Hol foghatlak meg? - kérdezte
  - Ezt, hogy érted?
  - A lábadnál, vagy a fenekednél.
  - A lábamnál.. - szóltam zavartan.
Hidan lassan átvezette a térdhajlatomnál a kezét, majd magához szorított. Kezeimet nyakába akasztottam, majd úgy tartottam magamat.
  - Mehetünk?
Aprót bólintottam, majd Hidan ugrott egyet, és pillanatok alatt azon az úton voltunk, ahol eredetileg közlekedtünk is.
  Lassan kezdett el velem haladni, a kihalt, s rendetlen utcákon.
Közelebb bújtam hozzá, így megérezhettem mennyi illatát, mely az orromba lopta magát. Meleg bőre kellemesen hatott a szívemre. Arcomat a nyakába fúrtam, majd szemeimet lehunytam.
  Talán el is aludtam volna, ha Hidan nem áll meg hirtelen.
  - Nagu - mondta hirtelen a nevemet, zaklatott hangon.
Szememet ahogy felnyitottam, máris a Sharingan fénye világított benne. átnéztem Hidan válla felett. Vagy 10 Shinobi állt előttünk, akiken a Falu szimbóluma, és fejpántja volt.
  - Hihetetlen, hogy idejöttetek.. - szólalt meg az egyik.
  - Nagu.. - tett le a fiú, majd rám se nézett, csak az idegeneket vizslatat - Menj a Tér-Idő Jutsudba.
  - Mi van?! - akadtam ki teljesen - nem foglak téged itt hagyni! Legyen már eszed könyörgöm!
  - Menj már! - kiabált rám.
Nem akarom őt itt hagyni. Mi van ha baja esik?
  - Kérlek, had maradjak..
  - Nem mondom még egyszer, hogy húzz a kibaszott Tér-Idő Jutsudba!
Összerezzent az egész testem a hangjától. Féltett..Most nem veszekedhetek vele, hanem hallgatnom kell rá.
  Hátrább léptem párat, majd aktiváltam a Rinnenganomat, s pillanatok alatt a Jutsumban volta.
  - Kérlek..Ne essen bajod.. - szóltam magam elé halkan.

Hidan szemszög

Nagu elment, de így lesz a legjobb. Nem fog baja esni. Ha baja esne..Nem bocsátanám meg magamnak, az is biztos..S így, hogy elment, szabadjára tudom engedni az erőmet.
  - Hé, hova tűt a lány? - szólalt fel egy idősebb.
  - Ha a lányt keresed, nem kapod meg - néztem rájuk határozottan, majd elővettem a tekercset, melyben a kaszám is található volt.
Feldobtam azt a levegőbe, mire a kaszám megjelent előttem, s egyből is elkaptam azt. Ahogy elkaptam a kaszámat, éreztem, hogy az erő csak úgy duzzad bennem.
  - Kik vagytok? - pörgettem meg párszor a kaszámat.
  - A Falu őrei. Ez a része a Falunak a régi időkről maradt meg. Ahhoz, hogy a rendes Faluba juss, átkel itt menned.
  - Rohadtul nem érdekel, hogy miről van szó. Egy nőt keresünk.
  - Itt senkit se fogtok keresni! Nem engedünk át titeket, betolakodok!
Egy nagy sóhajtás hagyta el a számat. Komolyan?
  - Hát legyen - indultam meg feléjük.
Még nem tudják, hogy kivel állnak szemben..
  Nekilendültem, majd a kaszámat felemeltem, mire az illető aki előttem állt, mozdulni se tudott. Mákom van. Nagyon nagy mákom.
Sikeresen megsebeztem az arcát, melyből csordogálni kezdett a vér. Egy mosoly jelent meg az arcomon, majd lenyaltam a kaszámról a vért. Testem kezdett átváltozni, a szokásos formájába. Az előttem állóak furcsán néztek rám. A vért lecsöpögtettem a földre, majd hamarosan meg is rajzoltam az ábrát, melytől teljes lesz a rituálém. 
  - Te, mit csináltál?! - üvöltött rám egy fiatalabb.
Egy gúnyos mosolyt küldtem feléjük. Nincs meg a törőm, amit mindig használtam. Hm..
  A zsebembe nyúltam, ahol volt pár tekercs. csak van valami használható is közöttük. Kiválasztottam azt, melyen egy mini kunai volt. Összeszorítottam a kezemben a tekercset, mire az egy kunai lett. A bőrömhöz irányítottam, majd szépen lassan elkezdtem végighúzni csupasz mellkasomon. Ez az érzés..Mindennél jobb. Még annál is, hogy Naguval lehetek.. Hiányzott már nagyon. Az előttem álló férfi fájdalmasan a mellkasához kapott, mire magamba állítottam a fegyvert. Pont a szívembe. A férfi összeesett, és szörnyet halt.
  - Mit tettél vele? - kezdtek el üvöltözni.
  - Semmit - vettem le a kunairól. Egy értéktelen sóhajtás hagyta el a számat.
Rám támadtak a többiek is. Mindnek sikerült sebet okoznom a testén, ezáltal pedig megölni őket. Ez nagyon egyszerű volt, mégis nagyon élveztem ezt az egészet. Jó érzés volt égre elvenni mások életét. Hiszen régen ebből éltem..
  Valahogy szólnom kell Nagunak, hogy vége. Bár..Felsőtestem csupa vér, ahogy az arcom is. Lehet, hogy megrémülne. És az még rátenne egy lapáttal, hogy körülöttem halott emberek fekszenek, vérben tocsogva.
Halk szellőt hallottam, és éreztem is magam körül. Valamint egy kedves ember jelenlétét. Lassan megfordultam. Pár lépésre mögöttem állt, a rövid, barna hajú lány. Szemei félelmet sugároztak, ajkai remegtek. Szemöldökét összehúzta félve.
  - Hidan.. - szólt félve, mire csak magamra néztem. Basszus..

Az én szemszögem

Vér..Mindenhol vér, és vérben fekvő emberek, akik meghaltak nemrég. És Hidan, aki áll a vérben. Mégis mi történt itt?
  - Nyugi. Oké? - közelített felém, azonban én hátraléptem.
Hirtelen átjött belém az érzés, hogy félek. És rájöttem, hogy mit érzek iránta. Félelmet..Deidara akarom..Akit valójában szeretek..Mit is csináltam? Miért hagytam magam Hidannak? Hiszen nem szeretem...
  - Ne érj hozzám..Mit műveltél..?
  - Muszáj volt! Megakartak ölni!
  - De te halhatatlan vagy, csezd meg! - emeltem fel a hangom.
  - Chh. Megvédtelek téged, miért nem tudsz legalább annyit mondani, hogy köszönöm?! Hah?!
  - Mert nem ilyen áron akarom, hogy megvédjenek..Az élet értékes..Miért vetted el tőlük..?
Látszott rajta, hogy ideges. Nagyon is.
  - Nincs itt a ribanca. Menjünk máshová.. - terelte a témát.
  - Mégis hova mennénk?! Sehova se tudunk!
  - Találj ki valamit! Hiszen te vagy a nagy okos!
  - Simán itt hagyhatnálak téged..
  - Akkor mire vársz? - kiabált velem - hagyj itt, rohadtul nem érdekel! Majd valami barlangban elélek!
  - Barlang.. - suttogtam magam elé.
  - Hah?
  - Suigetsuek.. - mondtam halkan, majd Hidanra néztem hirtelen - Suigetsuek!
  - Mi van a cápafogékkal? - vonta fel a szemöldökét.
  - Menjünk el Orochimaruékhoz! Lehet, hogy ők emlékeznek ránk, és kell amúgy is valaki, aki emlékszik! Kell lennie!
  - Ha ez igaz is, hogy valaki emlékszik ránk, akkor azok miért pont Orochimaruék lennének?
  - Mivel Orochimaru barlangja le van védve a Jutsuk ellen. Lehet, hogy ott nem hatott ez a Jutsu.
Hidan nagyot sóhajtott, majd megvakarta a fejét.
  - Jó, menjünk - egyezett bele.
Amint kimondta a szavakat, mentem is hozzá, majd megragadtam a vállát. Egyből teleportáltam magunkat Orochimaru barlangja elé.
  - Tényleg nem biztos, hogy emlékeznek ránk, szóval legyünk csendben.
Hidan bólintott egyet, majd elindultunk befelé.
  A barlang, mint mindig, most is rideg volt, ahogy azt Orochimarutól eltudtuk várni. Ahogy haladtunk, némi fény kezdett el megjelenni előttünk. Hamarosan beléptünk az előtérbe, ahol voltak a gépek, valamint bútorok.
  - Nézzünk körbe, hogy merre lehetnek - néztem Hidanra, mire ő csak egy aprót bólintott.
Nem szól hozzám..remek.

  - Nagu, ti meg mi a fenét csináltok? - jött egy ismerős hang az ajtóból.

Egyből megfordultunk, és Suigetsut láttuk magunk előtt.
  - Te.tudod, hogy kik vagyunk? - nézett Hidan a fiúra.
  - Miket beszélsz, Hidan? Miért ne tudnám? - vonta fel a szemöldökét Suigetsu.
Hidannal egymásra néztünk, majd Suigetsu felé fordultam és hozzá rohanva szorosan megöleltem őt. Ő nem értette, hogy mi is történik pontosan.
  - Mi a bajod Nagu? - tolt el magától óvatosan.
  - Suigetsu.. - néztem rá kétségbeesetten - Nagy baj van..
Elmondtuk a fiúnak, hogy mi a helyzet, mire teljesen elképedt.
  - Nem túl rózsás a helyzet. De Nagunak igaza volt. Azért emlékszek rátok, mert a barlang le van védve. Viszont..minél előbb megkel találni azt a nőt, vagy nem lesz jó vége ennek az egésznek.
Míg Suigetsuval beszéltem addig Hidan gondolkodott. Gondolkodott, míg egyszer csak rémült tekintettel nézett ránk.
  - Hidan? - szólt Suigetsu.
  - Az Akatsukival mi a helyzet?
  - Nem tudom..Lehet, hogy még mindig létezik, mivel a múlt megváltozott azáltal, hogy mi nem létezünk - magyaráztam.
- Várjunk...ha nem vagyunk az Akatsukiban, akkor mi történt akkoriban, mikor Shikamaru felrobbantott? Én..nem öltem volna meg Asumat?

Hidan kérdése elindított bennem valamit. Valamit, ami nem jó dolog volt. Mégpedig azt, hogy a múlt teljesen megváltozott, mivel mi soha nem születtünk meg, az emlékvesztés miatt.

Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha igen, akkor ne felejts el kommentelni, vagy feliratkozni a Blogolvasók közé, hogy ne maradj le semmiről!  💗