70. Fejezet: Hidan

Heyho, kisninják! 💗

Igen, tudom ez se lett hosszú fejezet, de a többit próbálom arra írni.

Valamint, mint mindenki tudja, holnap már szeptember 1.-je,

így vége a nyárnak, még ha csak hétfőn is kezdődik a tanítás.

A héten még hozok nektek egy részt, vagyis szeretnék hozni.

Addig is kellemes olvasást a mai részhez! 💗

  - Hidan... - szólaltam meg lesokkolva.

  - Ez...lehetetlen... - szólt nehezen a mellettem álló lány.

  - Hé! - fogtam meg erősen a cellának a koszós rácsát, majd erősen szorítottam azt - Ébren vagy?! - kezdtem el kiabálni az előttem ülő egyénnel, akinek nem kéne itt lennie - Hé!

  - Szerintem nem hall téged - szólt nehezen Ino.

  - Akkor mégis mi volt az a hang, amit hallottunk? És az előbb...az előbb is pontosan innen hallottuk! - emeltem meg a hangom.

  - Szükségtelen megemelni a hangod, Shikamaru-kun...

  - Ez a hang - fordult meg Ino, s vele egy időben én is megfordultam.

Szembetaláltuk magunkat a rejtekhely gazdájával.

  - Orochimaru - ejtettem ki a férfi nevét - Mi ez az egész? - vizslattam őt dühösen.

  - Menjünk kicsit otthonosabb helyre. Nem szeretek vendégeket fogadni itt lent - mosolygott szokásához híven, majd elindult fel.

Inoval követtük őt, kicsit sem nyugodtan. 

  Hogy lehetséges ez egyáltalán? Nem hiszek a szememnek...

  - Itt jó is lesz - sóhajtott Orochimaru, amint egy kanapékkal ellátott helyre érkeztünk - Szóval - pillantott ránk - Mit szeretnétek?

  - Válaszokat - szólt idegesen a szőke hajú lány.

  - Válaszokat? - kérdezett vissza Orochimaru - Egyáltalán miért jöttetek be szó nélkül a rejtekhelyre.

  - Azt hittük, hogy Suigetsu itt lesz, és hozzá jöttünk. Azután hangokat halottunk, és követtük a forrásához. Aztán találtunk rá...Hidanre... - lettem idegesebb.

  - Mi dolgotok volt Suigetsuval?  kérdezte kíváncsian.

  - Kifecsegte, és meghallottam azt, hogy nem Nagu az egyetlen Akatsukis aki életben van - magyaráztam - Így tudni akartuk, hogy mégis mi folyik itt, mivel határozottan biztos voltam abban, hogy a te kezed van a dologban.

  - Ezzel kapcsolatban nem tévedtél, Shikamaru-kun. Azonban ezt a dolgot még nem akartuk napvilágra hozni.

  - Akkor mégis mikor akartátok? Ő Hidan, aki tudjuk jól, hogy mikre képes - szólalt fel Ino is - Egyáltalán, hogy lehetséges az, hogy ő köztünk van?!

  - Nem tagadom, és nem is akarom tagadni, hogy mindez az én művem.

  - Edo Tensei? - kérdeztem feszülten. Csak azzal érhette el, hogy Hidan ismét az élők sorában lehessen.

  - Nem ennek köze sincs ahhoz a technikához. Én magam nem is tudom használni, Kabutoval pedig már nem tartom a kapcsolatot.

  - Akkor? - kérdezett rá Ino, miután a férfi abbahagyta a magyarázatot, miszerint nem használta, eme félelmetes technikát.

  - Saját magam tettem Hidant ismét élővé. Nem használtam semmiféle újraélesztő technikát, csupán a saját eszközeimmel dolgoztam - kezdte el magyarázni, majd folytatta mondanivalóját - Az viszont már más kérdés, hogy miképp is.

  - Igen. Szóval megkérdezem - néztem rá komoran, közben leültem a vele szemben heverő, másik kanapéra - Milyen módszerekkel tetted Hidant ismét élő emberré? Azt a Hidant, aki darabokra szakadt a Nara erdőben, rengeteg évvel ezelőtt.

  - Mielőtt bármit is mondok - húzott mosolyt az arcára - Tudnotok kell, hogy Hidan teste nem mű, és nem is olyan anyagokból van, melyek csak átmeneti ideig tartják össze a sejteket, és csinálnak belőlük igazinak tűnő testet. Hidan jelenlegi teste olyan valódi, mint a tiétek, vagy az enyém. Csupa hús és bőr. Valamint vér is csörgedezik az ereiben.

  - Hogy csináltad ezt? - kérdezett rá Ino is, aki helyet foglalt a mellettem heverő, üres helyen, hogy onnan vizslassa az eseményeket, valamint választ kaphasson a kérdésére.

  - Mivel hajdanán én is az Akatsuki tagja voltam, ezért van egy pár dolog a tarsolyomban. Ezalatt nem trükkökre célzok. Mivel már akkor kísérleteztem a sejteken, valamint az emberi szöveten, ezért sikerült elérnem azt, hogy szerezzek minden Akatsuki tagtól egy kis DNS mintát. Egytől-egyik, mindegyiktől. Még mindig őrzöm őket egy fiókban, azonban a legtöbbel már nem tudok mit kezdeni. És ennek meg is van az oka.

  - Mégpedig? - kérdeztem rá.

  - Haladjunk sorba, és eljön erre a kérdésre is a válasz, amit nemsokára megfogok nektek adni - mosolygott ránk.

  - Nem érünk rá, szóval had halljuk - szóltam nyersen.

  - Ahhoz, hogy egy olyan személynek hozzam létre a testét, aki már meghalt, szükségem van a DNS-ére. De nem csak erre. Szükségem van még a testéből egy darabra, ami nem volt eddig elérhető számomra. Egyik Akatsuki tag se lett eltemetve, mivel vagy nem volt meg a teste, vagy egy darab nem maradt belőle.

  - Várjunk...mikor az Akatsukisok újjá lettek élesztve... - blokkolt le a mellettem ülő lány.

  - Pontosan. Kabuto ezekből a DNS-ekből hozta őket vissza, azonban volt olyan, akinek már akkor nem volt elég erős DNS-e, ahhoz, hogy visszatudják hozni, így azt a személyt meg se próbálta visszahozni az élők soraiba - magyarázta a férfi.

  - Halljuk. Hogy jött vissza Hidan - néztem rá, egyre dühösebben.

Egyre jobban fúrta az oldalamat az a dolog, hogy Hidan hogy került vissza az élők közé. Azok közé, kik közé már rengeteg éve nem tartozik.

  - Gondolkodtam már azon, hogy kit hozza vissza az élők közé, de senki testéből nem tudtam szerezni egy darabot sem, mivel mindenki porrá vált szinte. Sasori, Itachi, valamint Yahikoék teste ellett temetve, azonban a helyük ismeretlen. Valamint semmi kedvem kiásni őket. Nem ér annyit a dolog - vont vállat.

  - Habár nincs minden Akatsukisnak meg a teste, a haláluk után, van sírjuk - magyarázta Ino, az idősebbnek.

  - Így igaz. Azok, akiknek nincs teste, az Hidan, Deidara, Kakuzu, Kisame, és Obito. Hidannak, és Kauzzunak nincs sírja, ebben biztos vagyok. Deidaranak Rejtett Szikla Faluban lett egy állítva. Kisamenak nincs. Obitonak pedig Konohaban lett egy állítva.

  - Ezek azok, akiknek nincs testük? - kérdezett rá Orochimaru.

  - Igen - válaszoltam - Azok, akinek van, azok Sasori, Itachi, és Konanék. Sasorinak Rejtett Homok Faluban van. Itachinak Konohaban. Konanéknek pedig valahol Eső Országában lett állítva.

  - Egyvalamit nem értek - nézett rám a férfi kételkedve - A bűnözőknek miért lett sírja?

  - Mert Nagu elintézte, hogy lehessen - magyarázta Ino.

  - Pontosan. De...letértünk a tárgyról.. - zökkentettem vissza magunkat az eredeti beszélgetésünkhöz - Folytasd, Orochimaru.

  - Szóval. Jó pár éve, nemsokkal azután, hogy Nagu azt hitte, hogy felrobbantotta Hidan fejét, Suigetsu és Juugo az erdőtök felé mászkáltak, hogy gyógynövényeket gyűjtsenek nekem. Mesélték, hogy ahogy keresték a gyógynövényeket, Suigetsu belebotlott egy kiálló dologba, és elesett. Rövid időn belül meg is tudták, hogy az a kiálló dolog nem más, mint Hidan feje. Kiemelték a föld alól, ő pedig kiáltozott, és egyéb hasonló dolgok. Juugoék kissé megijedtek de végül eldöntötték, hogy elhozzák ide.

  - De...Nagu felgyújtotta a fejét... - szólt halkan Ino.

  - Hidan fejét lehetetlen elpusztítani. Szerintem még Madara se lenne rá képes - magyarázta Orochimaru.

  - Mi volt ezután? - tettem fel a következő kérdésemet.

  - Ugye Suigetsuék visszahozták ide, hozzám. Hidannak még olyan állapotban volt a DNS-e, ami használható volt. A testéből egy darab is itt volt. Minden megvolt ahhoz, hogy újra létrehozzam a testét. De mivel ez egy sok idős munka, míg meg lesz a test, ezért csak most készült el a test, kb egy hete. 

  - És hol volt a feje, míg a test el nem készült? - kérdezte Ino azt, amit én is már megakartam tőle kérdezni.

  - Rengeteget, ismétlem. Rengeteget tud ez a srác fecsegni - sóhajtott bosszúsan - Így lekellet fagyasztanunk a fejét, és mikor kész lett a test, kiolvasztottuk - magyarázta a férfi.

  - Ez...nagyon morbid - rezzent össze a mellettem ülő lány.

  - Eléggé az - fürkésztem a szemeimmel Orochimarut, aki csak mosolygott ezen az egészen.

  - Annyit tud beszélni, hogy ehhez kellet folyamodni. Valamint rettentően irritáló, és fárasztó is - sóhajtott nagyot.

  - Pont nekem mondod? - nevettem el magam kínosan - Pontosan tudom, hogy azaz alak mennyire irritáló.

  - Akkor teljesen megértesz engem, Shikamaru-kun - mosolygott ismét.

  - De mondd - szólalt meg Ino - Nem tud beszélni?

  - Miért ne tudna? - vonta fel a szemöldökét Orochimaru.

  - Shikamaru beszélt hozzá, de nem válaszolt...

  - Ennek nyomos oka van. Mi is beszéltünk hozzá, de azóta nem válaszol-

  - Mióta? - kérdezte komolyan.

  - Mind jól tudjuk, hogy Hidan milyen kapcsolatot ápolt Naguval. Illetve nem is..hogy miféle érzéseket táplált felé. Az első mondat, amit az új teste társaságában ejtett ki, az az volt, hogy: "Hol van Nagu?"

  - Mi más lett volna... - beszéltem magam elé komoran.

  - Ha elmondtuk volna neki, hogy jelenleg hol is tartózkodik, egyből odarohant volna - magyarázta a férfi.

  - Mit mondtatok neki? - szűkült össze a szemem, minden tétovázás nélkül. Mi mondhattak neki vajon?

  - Azt, hogy Nagu meghalt, amikor a Chuunin vizsgán jött a támadás - szólt komoran, mire nekem elöntötte a düh az elmémet.

  - Hogy mondhattál ilyet neki?! - emeltem meg a hangom.

  - Bizony! Ez már túlzás! - szólt Ino is a beszélgetésünkbe.
  - Miért, az jobb lett volna, ha elmondjuk neki, hogy Uchiha Nagu életben van, ő pedig mindent félrelökve Naguhoz rohanna? Úgy, hogy mindenki halottnak hiszi? És ki tudja miket tett volna csak azét, hogy Naguhoz jusson - szólt kissé szigorú hangnemben. Nem nyugtatta az a dolog, hogy Hidan és Nagu találkozzanak.
  - Shikamaru - emelte a kék szemű lány rám a tekintetét - Bekel látnunk, hogy részben igaza van..Lehet nem lenne olyan jó, hogyha Hidan és Nagu ismét találkoznának. Igaz, még nem tudta teljesen feldolgozni azt a tényt, hogy Hidan nincs többé. De akkor sem kéne ezt befolyásolni - magyarázta a lány.
  - Igen, igazad van - sóhajtottam egyetértően - Mégis, Nagu tuja, hogy itt egy Akatsuki tag, aki él. Biztosan elfog ide jönni, és megkeresi őt. Ilyen helyzetben, jobb lenne az a kivitelezés, hogy békésebb módon találkoznak.
  - Majd kiderül mi lesz - állt fel Orochimaru.
  - Most hová igyekszel? - követtem végig a szememmel, ahogy felállt.
  - Csupán a laborba.
  - Miért? - vonta fel a mellettem ülő kék szemű a szemöldökét.
  - Hogy megbeszéljük, hogy legyen Hidannal - magyarázta, majd folytatta - ott eldöntjük, hogy találkozhat-e Naguval, vagy sem.
  - Egyébként..miért hoztad vissza Hidant az élők közé? Milyen céljaid vannak vele? - vonta őt kérdőre Ino.
  - Semmilyen. Csupán bizonyítani akarok, hogy mikre vagyok képes - vont vállat, majd a labor felé vette az irányt.
  - Szólok Narutonak, hogy jöjjön ő is - szóltam.
  - Miért lenne szükséges, hogy a Hokage idelátogasson? - húzta össze a szemét Orochimaru.
  - Mivel ő a Hokage, és köteles tudni, az ilyesfajta dolgokról. Valamint valószínűleg segíteni is tud nekünk azzal kapcsolatban, hogy mi legyen Hidannal és Naguval.
  - Jó..legalább megmutathatom neki, hogy mire is vagyok képes - szólt a férfi, majd a laborba lépett, én pedig utána.
  - Ino - néztem a lányra.
  - Értesítem Naruto - nézett komoran rám, majd sietősen meglendült kifelé.
  - Jössz, vagy állsz még ott? - szólt utánam Orochimaru.
  - Jövök-jövök mentem be hozzá.

Írói szemszög

Eközben lent, a hideg, és sötét celláknál, egyedül egy helyen égett a cella belsejében a meleg fáklya. Az illető, ki ebben a cellában ült, nem mozdult eddig. Egy bizonyos darabig..
  A fiú, kinek eddig le volt hajtva  feje, lassan elkezdte feljebb emelni, hogy végül egyenes tartásba hozhassa azt. Amint ez bekövetkezett, másodpercekig nem történt semmi. Egészen addig, míg a fiú ki nem nyitottam bíbor lila szemeit, melyek, mint a csillag a sötét égbolton, tündököltek a maguk módján.

Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha igen, akkor ne felejts el kommentelni, vagy feliratkozni a Blogolvasók közé, hogy ne maradj le semmiről!  💗