Heyho kisninják! 💗
Íme a folytatás, ami nem lett valami hosszú, viszont remélem, hogy a tetszéseteket elnyerte.
Valamint vészesen közeledünk egy részhez, mely meghatározó szerepet fog betölteni
a blogon.
Szerintetek mi lesz az? ;)
Szemeimet nem nyitottam ki, viszont puha dolgon ébredtem. Szemeimet lassan nyitottam ki, s sötétség borult körülöttem mindenhol. Magam köré tekintve, rájöttem, hogy hol vagyok. Egy mezőn, vagy réten feküdtem. Jelen pillanatban nem érdekelt.
Felültem, s körbenéztem. Sötétség. Mindenhol sötétség volt. A tájat beborította az éjszaka csendje. A körülöttem lévő fák lombjai suhogtak a széllel, a fűszálak pedig sűrű táncot jártak. Különös érzés járta át az egész testemet. Hajam enyhén lobogott, ahogy a szél fújdogált a környéken.
- Mit keresek itt? - szóltam halkan magam elé.
Senki se válaszolt a kérdésemre, mivel senki se volt ott. Először ezt hittem, azonban percek múlva lépteket hallottam magam mögül. Enyhén hátrafordultam, s megláttam magam előtt, egy barna hajú, szemei alatt piros foltos, magas fiút.
Nem szóltam semmit hozzá, ahogy ő sem hozzám. Mindössze végigmértük egymást.
- Te...ki vagy? - szólaltam meg végül.
A fiú nem válaszolt, csak mosolyt húzott ajkaira.
- Uchiha...Nagu - adta ki hangját, s mosolyával közeledett felém.
- Honnan tudod a nevemet? - álltam fel hirtelenjében.
- Szerintem elég, ha azt csak én tudom - sóhajtott egy mosoly mellett, majd kezét maga elé emelte - Szóval... - hunyta le szemét.
A Hold fénye ekkor megvilágította arcát, így tejes egészében láthattam azt. Szemeit hirtelen nyitotta ki.
- Te vagy az utolsó Akatsukis tag, igaz?
Basszus...ismer engem. De honnan?!
- Bár...ha rajtam múlik, akkor már te se leszel sokáig.
- Mi van?! - néztem rá idegesen.
Mosolya nagyobb lett, majd megindult felém a következő pillanatban pedig éreztem, hogy átsüvített rajtam, s jelenleg mögöttem állt. Mellkasomhoz kaptam, ugyanis éles fájdalom hasított át bennem. A fájdalomtól a térdemre rogytam, s erősebben szorítottam a pólómat, hogy a mellkasomhoz jobban hozzáférjek.
- Mit..műveltél velem?! - szóltam nehezen.
- Csak gondoskodtam róla, hogy a későbbiekben ne legyen bajod az életre - nevette el magát halkan, majd eltűnt.
Éreztem, hogy egyre kábább vagyok, így minden erőmet összeszedtem, hogy legalább hazatudjak teleportálni.
Nehezen hoztam össze a teleportálást. De végül sikerült a nappaliba teleportálnom magam. Seni, a kanapén üld, ám ahogy meghallotta a zajt, ahogy én megérkeztem, a 18 éves lány felém fordult.
- Végre itt... - amint meglátott, a szava elállt.
- Hívd..Sak.. - a szavam abbamaradt, ugyanis ismét éles fájdalom hasított át bennem.
Seni hozzám rohant, majd megtartott, hogy ne essek el.
- Apa! - kiabált fel az emeletre.
Pillanatok múlva, egy álmos Akemi sétált felém.
- Mi az? - dörzsölte álmosan a szemeit a fiú - Nagu...? Nagu! - vett észre, s rohanni kezdett felém - Nagu, mi történt? - vett át a lánya kezéből, hogy ő tarthassam.
- Egy..ismeretlen shinobi...rám támadt - szóltam nehezen.
- Hogy nézett ki? - támadott le a kérdéssel a fiú.
- Barna..haja volt..és..a szeme alatt piros görbített csíkok voltak..valamint - vettem magamon erőt - Konoha fejpánt volt rajta...
- És mit tett veled? - kezdett el Seni is aggódni.
- Felemelte a kezét...és..átsuhant rajtam. Utána - kezdtem el köhögni - a mellkasom fájni kezdett.
- Azonnal Sakurahoz kell vinnünk - állt fel felem, s, mint egy menyasszonyt, felkapott.
- Ak..emi.. - simítottam végig az arcán erőtlenül.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz - húzta össze szemöldökét.
Mindössze annyira emlékszem utoljára, hogy Akemi rohanni kezdett velem. Utána minden elsötétült számora.
Suigetsu szemszög
Konohaból értesítették Orochimarut, hogy sürgősen menjen be a Hokagehoz. Azonban Orochimaru ismét házon kívül van, így kénytelen voltam én bemenni.
Mikor a nagy ajtóhoz értem, bekopogtam. A Hokage hangja pillanatok alatt választ adott a kopogásomra, így beléptem.
- Suigetsu? - lepődött meg a szőke - Mi Orochimarut hívattuk.
- Igen, tudom. Azonban nem tartózkodik itthon, így eljöttem helyette én. Szóval? Miben kell a segítség?
- Ez jobb lesz nem itt elmondani"ttebayo - szólt, majd azzal felállt, s elindult felém - Menjünk a kórházba.
A kórházba? Mégis minek kéne nekünk odamenni?
- Ott majd mindent elmondok, azonban sietnünk kell - azzal távozott az ajtón, én pedig követtem őt.
Nagyon érdekelt, hogy mégis mi a fene történhetett, ahova már Orochimarut hívják segítségül.
Percek elteltével már a fehér épület padlóját rodtuk. Amint megérkeztünk az általáunk keresett kórteremhez, beléptünk rajta. A benti látvány meglepett. Nagu feküdt az ágyon, és nem volt eszméleténél. Vagy aludt. A kettő közül valamelyik.
- Mi történt? - léptem az ágy mellé.
Naruton és rajtam kívül még Sakura, Tsunade-sama és Akemi-san volt bent.
- Nagut megtámadták - szólt összeszorított öklökkel a lány bátyja.
- Mégis ki? - húztam össze szemeimet.
- Nagu annyit mondott, hogy barna haja volt, és a szeme alatt piros görbített csíkok voltak. Valamint Konoha fejpánt volt rajta - magyarázta Akemi-san.
- Mi? - lepődtem meg - Egy Keijo tag?
- Micsoda? - nézett rám hirtelen Naruto.
- Ti még nem hallottatok róluk? - szeppentem meg rajtuk - Egy Konohai klán, akik ott vannak a mérgekben, valamint a gyógyításban.
- Ilyen klán nem él Konohaban - jelentette ki feszülten Naruto.
- De élnek, csak kevesen ismerik őket. Páran pedig egy szigeten élnek, hogy a gyógynövényekre vigyázzanak - magyaráztam.
- Arról a helyről hallottam - kezdett bele Tsunade-sama - Rengeteg gyógynövény van, ami számtalan betegségre jó. Viszont nála - pillantott az ágyon fekvő lányra - Valószínűleg a szervezetébe került egy baktérium, ami egyre jobban terjed. Keijo klán... - vonta össze a szemöldökét - Ezek szerint ügyesek a mérgekben..
- Hát eléggé - sóhajtottam.
- Egy egy virág, mely jó az ilyen baktériumok kiűzésére - kezdett bele az idősebb nő.
- Elmegyünk érte! - állt fel Akemi-san.
- nem, te nem mehetsz - jelentette ki Naruto.
- Miért?!
- Mivel érzelmileg csak arra tudsz gondolni, hogy bosszút állj a húgodért"ttebayo - szólt komoran Naruto, és jelen pillanatban igaza volt.
- Tsch! - ült vissza Akemi-san a székre.
- Milyen világról van szó? - kérdezett a rózsaszín hajú lány.
- Végszálrózsának hívják - kezdett bele Tsunade-sama - Egy nagy bimbós, kék rózsa. Könnyen kilehet szúrni. Minél előtt elkel hoznunk Nagunak, különben súlyosabb lesz az állapota.
- Jó - szólott a Hokage - Suigetsu, Sakura-chan, valamint Yamato-taicho, és Shikamaru mennek erre a küldetésre.
- És hogy fognak eljutni mégis a szigetre?! hetekig nem mehetnek! Én odatudnék mindenkit juttatni! - lett egyre idegesebb a barna hajú.
- Akemi-san - szólalt meg Sakura, felé nézve - Ez tényleg veszélyes lehet, ah elveszted az önkontrollod.
- Nem fogom elveszíteni, csak had menjek én is! - hajolt meg Naruto előtt - Kérlek!
Naruto percekig gondolkodott, majd megszólalt.
- Legyen. Yamato-taicho helyett, te mész. Még ma este menjetek el. Tsunade-baa-chan - pillantott az idős hölgyre - Te foglalkozz Nagu állapotával, addig én utána nézek a Keijo klánnak.
- Értettük - mondta mindenki egyszerre.
Negyed óra múlva kapunál voltunk. Akemi-san valamit beszélt még a két kapuőrrel.
- Ha tudom, hogy majd küldetésre küldenek, akkor úgy készültem volna - sóhajtottam nagyot.
- És ki vigyáz most az itteni rejtekhelyre? - kérdezte kíváncsian Shikamaru.
- Juugo van jelenleg ott egyedül. de Orochimaru nemsokára hazatolja a seggét, vagyis nagyon remélem - sóhajtottam ismét.
- Készen álltok? - nézett végig rajtunk Akemi-san.
- Biztos tudod egyébként, hogy hova kell menni? - vontam fel a szemöldökömet.
- Hogy ne tudnám? - köhintett a fiú, majd szembeállt velünk - Fogjátok meg a vállamat, vagy a kezemet.
Akemi mellé álltam, majd megfogtam a vállat, Míg én ezt a testrészét, addig Sakura a másik vállát, míg Shikamaru a karját.
- Sose teleportáltam még 4 embert, szóval ne ijedjetek meg, ha nem egyhelyre érkezünk - szólt, közben pedig koncentrált.
- Már csak az kéne, hogy a fejem a lábamon legyen - mormogtam magam elé.
- Hát figyelj, azt sem kizárt.
- Akemi-san! - szóltam rá.
- Viccelek-viccelek - nevette el magát.
- Induljunk, ne pedig viccelődjünk - szólt komoran Shikamaru.
- Megyünk-megyünk. és megtaláljuk azt a fickót, aki ezt tette a húgommal... - szólt Akemi-san idegesen.
- Akarod mondani a virágot - javította ki Sakura.
- Azt mondtam nem? - nézett ránk kínosan.
- Haver, rohadtul nem - lepődtem meg, s párat pislogtam is.
- Na mindegy, induljunk - köhintett egyet.
Pillanatokon belül éreztem, hogy a testem könnyebb lesz, s hogy lassan el is tűnők. Magamban imádkoztam, hogy tényleg minden rendben legyen, amikor megérkezünk.
Percek, vagy pillanatok elteltével sűrű levegőt, s süvítést hallottam, s éreztem is. Szemeimet kinyitottam, szívem pedig elkezdett kalapálni.
- Mi a jó isten?! - ordítottam magam elé.
Zuhantam. Nem máshova, mint a földre, így az egyre közelebb volt hozzám.
- Suiton: Taihodan! - kiáltottam magam elé.
Nagy löketű vizet engedtem szabadjára, ami a földön ért célba. Ahogy közelítettem jobban a föl felé, már nem használtam eme Jutsut. Helyette lábaimat kinyújtottam, s nagy csapással érkeztem a víz felszínére, mégis megtudtam állni egy helyben. Tekintetem egyből a távolba vándorolt.
- Mégis hol vagyok? - szóltam magam elé.
- Ááá! - hallottam meg egy női sikolyt tőlem pár méterre.
Fejemet a hang irányába kaptam, ahol észrevettem, hogy Sakura zuhan nagy sebességgel. A földtől elrugaszkodtam, s időben elkaptam a lányt, mielőtt a sziklákkal teli részre zuhant volna. Egy fa tetején álltam meg vele.
- Köszönöm, Suigetsu - nézett rám hálásan.
- A többiek hol vannak? - kérdeztem tőle, közben letettem őt a fa ágára.
- Nem tudom - nézett aggódva körbe - Valahol itt kell lenniük.
- Miért nem hoztunk magunkkal egy Hyuugat? - sóhajtottam nagyot - Vagy Karint kellett volna, mivel ő betudta volna mérni a Chakrajukat - sóhajtottam kín szenvedve, majd a fa törzsének dőltem.
- Én sem érzem a Chakrajukat.. - szólt halkabban.
- Akkor egy dolgot tehetünk - löktem el magam a fa törzsétől - Magunknak kell megta...Mögötted! - mondandómat félbeszakította egy kunai, ami felénk repült.
Sakura időben lehajolt, azonban én nem voltam ilyen szerencsés. A kunai súrolta az arcomat, aminek következtében egy vérző sebet szereztem.
- Ide nem jöhet ám csak úgy be mindenki - szólalt meg a támadónk, aki időközben felfedte magát nekünk.
Vérző arcomra koncentráltam, nem a támadóra. Azonban amint közelebb ért hozzánk, kíváncsian pillantottam rá.
- Én a helyetekben nem jöttem volna ide - jelent meg mérges pillantás az arcán, ahogy lépkedett felénk.
Jobban végigmértem. Barna haj..szeme alatt piros festékkel véghezvitt minta. Valamint..Konoha fejpánt..
- Ki vagy?! - kérdeztem idegesen.
- Keijo Nico. A Keijo klán kertjének őrzője. És ti, akik bemertek ide jönni? - vonta fel a szemöldökét.
- Ő volt az - állt fel Sakura - Ő intézte el Nagut.
A fiú meglepetten nézett ránk, majd gúnyos mosoly jelent meg ajkain.
- Szóval ti vagytok a barátai annak az istenvertének..
- Mit mondtál?! - indultam meg a srác felé, azonban Sakura kitette elém a kezét.
- Egy virágért jöttetek, igaz? - állt meg egy helyben - Melyikért?! - vonta össze dühösen a szemöldökét. Mosolya lehervadt az arcáról.
- Nem mindegy neked, baromarcú?! - néztem rá dühösen.
- Miért akarjátok megmenteni őt? Hiszen az Akatsuki tagja volt!
- Heh? - ijedt meg Sakura - Azt ne mondd, hogy...
- De! Mindig is megvetette az Akatsukit! És felháborító, hogy ő még életben van! Neki is megkel halnia!
- Uchiha Sasuke. Uzumaki Karin. Juugo. Valamint én, - mutattam magamra - Hozuki Suigetsu is az Akatsuki tagjai voltunk!
- De nem hivatalos tagok, ahogy Hagakuru Akana sem. Nem kaptatok gyűrűt. Gyűrűt pedig azok az a tagok kaptak, akik hivatalos szerepet játszottak a szervezetben.
- Chh, ez nagyon nem jó. Lenyomozta az a tagokat, és jól is ismeri őket - szóltam magam elé dühösen.
- Ha tudnád, hogy mennyire jól.
- Várjunk - nézett rá Sakura hirtelen - A gyógynövényőrzők nem használhatnak mérget másokra! Elvehetik tőlük a rangjukat, valamint börtönbüntetést is kapnak érte!
- Ha nem jönnek rá, akkor nem - vont vállat.
- Akkor gondoskodni fogunk arról, hogy megtudják! - csaptam össze a kezemet.
Pillanatokig csak bámultuk egymást, aztán cselekedtünk. Sakuraval egyszerre ugrottunk le a méteres fa ágáról, majd futásnak eredtünk. Nem az volt a célunk, hogy elmeneküljünk. Hanem, hogy Akemi-sant, és Shikamarut megtaláljuk.
- Kezdem érezni őket! - kiáltott fel mellettem a lány.
Én is kezdtem érezni a Chakrajukat. De nem csak az övéket. Nico szorosan a nyomunkban volt.
Kiértünk egy tisztásra, ahol nagyon nagy mázlink lett. Akemi-san, és Shikamaru kint álltak a mező közepén.
- Shikamaru! - kiabálta a lány.
A két fiú felénk kapta a tekintetét. Az idősebb kezében ott virított a végszálrózsa.
- Hát me...áh! - hallottam meg Sakura fájdalmas hangját.
Magam mögé fordultam. Sakurat a földre szorította Nico, s a hátán talált magának ülőhelyet. Tenyerét a lány lapockáján tartotta, s valamit szivárogtatott ki. Láttam...
- Sakura! - kiáltottam.
- Ha közelebb jössz, a legerősebb mérgem juttatom belé!
- Sakura! - jelent meg mellettem a két fiú, ám mégis csak Shikamaru hangját hallottam.
Nico tekintete hirtelen akadt meg Akemi-san kezében lévő virágon.
- Akemi-san, a virágot védd meg! Ő intézte el Nagut! - szóltam hadarva.
Akemi-san tekintete ekkor elsötétült, s már megindult Nico felé, amikor Nico megelőzte. Hirtelen suhant át a fiún, melytől Akemi-san összeesett, a virág pedig kiesett a kezéből. Shikamaru még időben kapott utána, így magához tudta biztosítani.
Nico hirtelen húzta hátra Akemi-san kezeit, majd csettintett egyet, s egy zöld színű kötél tekeredett kezeire, ezzel összekötve azt. Miután ez megtörtént, hátrarúgta, így ő elterült a földön.
Csak Shikamaru én én maradtunk.
- Feladjátok végre? - nézett ránk dühösen az ellenség.
- Mintha arról lennénk híresek - nevettem el magam, közben sóhajtottam egyet - Bár pont ekkor nincs itt a kardom...
- Még nehezebb lesz úgy küzdeni, hogy a virágra is vigyázni kell.. - idegeskedett Shikamaru.
- Épp ezért ide is adhatjátok, és akkor nem kell harcolnotok. És ki tudja - húzott gúnyos mosolyt az ajkára - lehet akkor el is engedlek titeket.
- Mi legyen? - súgta nekem a fiú.
- Természetesen szétrúgjuk seggét! - csaptam össze kezeimet.
Pillanatokig csak bámultuk egymást, amikor ismét mozgásba lendültünk. Shikamaru hirtelen ejtett ki a kezéből a rózsát, melyet Akemi-san sikeresen elkapott a szájával. Shikamaru az árnyékával sikeresen elkapta Nicot. Ennyire figyelmetlen lenne?
- Hé, m..mi ez..? - rezzent össze a fiú. Csodás. Rájött, hogy nem tud mozogni - Miért nem tudok megmozdulni...?
- Komolyan nem hallottál még a Nara klánról? - ráztam a fejemet.
- Chh...hallottam már! - lett ideges a fiú.
- Akkor asszem... - lendítettem meg felé az öklöm - ...ezzel meg is volnánk - ahogy kimondtam a szavaimat, az öklöm úgy találkozott Nico arcával.
Shikamaru ekkor feloldotta a Jutsutját. Nico a földre rogyott, én pedig hirtelen egy kunait tartottam a nyakához.
- Ezt nem ússzátok meg! - fortékzott a dühtől.
- Oh, valóban? Átadunk a helyi rendőrségnek. Ahhoz mit szólsz? - kérdeztem, s ezúttal én voltam az, aki mosolygott.
- Tsch.. - volt minden reakciója.
Shikamaru időközben kiszabadította Akemi-sant. Sakura felé pillantottam, s ő ezt észre is vette.
- Minden rendben. Sikerült kijuttatnom a szervezetemből a mérget, a gyógyító Jutsummal.
Bólintottam egyet, majd Nico mögé mentem, s lefogtam a kezeit.
- Nagu ettől jobban lesz, igaz? - szorította a kezében aggódó arccal Akemi-san a kék virágot.
- Igen - válaszolt Sakura.
- Miért akarjátok megmenteni őt..? - kérdezte ideges hangnemben a fiú a kezeim közt - Annyi embert megöltek...
- Az már a múlt, amit jobb ha elfelejtünk - sóhajtott Shikamaru.
- A húgomnak volt a legtisztább szíve az egész szervezetben. Egy hozzád hasonló rohadék, csak ne próbálja őt bemocskolni! - szólt emelt hangon Akemi-san, bekapcsolt Sharingan mellett.
- Szóval Uchiha.. - engedett ki magából egy halk nevetést Nico.
- Vigyük el a rendőrségre - lépett elénk Akemi-san.
Mi, ahol csak lehetett, belekapaszkodtunk. Pillanatok alatt a rendőrség területén voltunk, s szerencsére mindenki megvolt. Az őrsről hamar kijöttek, amikor megláttak minket. Elmagyaráztuk a helyzetet, s átvették tőlünk Nicot. Ám, amikor még csak álltak, én közelebb hajoltam Nico füléhez. Nem olyan közel, de mégse oly' távol.
A fülébe súgtam pár szót.
- Csak, hogy tudd - jelent meg ajkaimon egy mosoly - Nem Nagu, az utolsó Akatsukis, aki életben van.
Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha igen, akkor ne felejts el kommentelni, vagy feliratkozni a Blogolvasók közé, hogy ne maradj le semmiről! 💗
Nagyon jo volt remelem nagut sikerul meggyogyitani es minden rendben kesz😊😊😊😊😊😊
VálaszTörlésA következő részben minden kiderül!😉
Törlés