Heyho, kisninják! 💗
Itt is van a második rész, ami kissé hosszabbra is sikeredett.
Kellemes olvasást mindenkinek! 💗
Fáj. Fáj. Fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, fáj, rettenetesen fáj!
Szemeim hirtelen pattannak ki, s érzem, hogy a jobb szemem lüktet a fájdalomtól. De ahogy magamhoz térek, ez az érzés kezd feloldódni.
Szememet körbevezetem azon a helyen, ahol vagyok. fehér függönyök, valamit fehér kórházi ágyak.
Meghaltam...vagy élek?
Az ágy többi felére pillantottam, így megláttam alvó testvéremet. Mélyen aludt, én mégis kezemet a fejére vezettem, majd pár simítást végeztem rajta. A fiú ezt nem tűrte, és fejét felemelte, majd tekintetét rám vezette, melyben tükröződött az álmosság.
- Szia - szóltam halkan, mire ő dühösen nézett rám. Csak megszeppenek az egészen.
- Te nem vagy normális! - emelte meg rám a hangját - Miért kell mindig a saját fejed után menned?!
- Én is örülök neked - motyogtam magam elé a szavakat.
- Ugye tudod, hogy meg is halhattál volna?!
- Megmetettem őket - szóltam magam elé.
- Igen..de közben majdnem meghaltál.
- Hol vannak Borutoék? - néztem ijedten a testvéremre.
- Folyosó vége - biccentett egyet Akemi.
Lábaimra állok, melyek nem voltak túl stabilak, de jelenleg tökéletesek voltak.
Lassan teszem meg a lépéseket, hogy elérjem a fiút, s szót tudjak vele váltani. Hangokat hallok. Ismerős hangokat, így lefordulok egy ágyhoz. Az ágynál Hinata fekszik, körülötte pedig Himawari és egy kék hajú fiú vannak.
- Hinata - csúszott ki ajkaimon a lány neve, majd aggódva lépek közelebb.
- Maga kicsoda? - kérdezte merő meglepettséggel a fiú.
- Himawari, mi történt? - pillantok a kislány felé, közben a fiúról teljesen megfeledkezek.
- Anyu balesetet szenvedett - szólt apró hangjával, majd teljesen átmért engem - Nagu...san? - rezzent össze apró hangja.
- Igen, szívem? - pillantottam rá, kedves mosollyal.
A kislánynak nagy mosoly jelent meg az arcán ebben a szorult helyzetben. Közelebb hajolt hozzám, majd szorosan megölelt, melyet én viszonoztam is.
- Minden rendben lesz - suttogtam magam elé.
- Uchiha Nagu? - szólalt meg mosolyogva a fiú.
- Honnan ismersz? - engedem el a kislányt, majd a fiúra pillantok.
- Mitsuki vagyok - mutatkozott be - A szülőmet biztos vagyok benne, hogy ismered - mosolygott továbbra is.
- Mitsuki...Mitsuki.. - gondolkodtam el - Nem ugrik be.
- Orochimaru - jelentette ki.
- Mi? Orochimarunak van gyereke?! - na jó, mi folyik itt? - De várj - vágok fapofát - Ő akkor most az anyád, vagy az apád?
Mielőtt választ kaphatnék a kérdésre, egy szőke, és egy fekete hajú lány robog hozzánk.
- Anya! - rohan a szőke a húgához.
- Minden rendben lesz vele. Már stabil az állapota - magyarázza Mitsuki.
- Hála az égnek - sóhajtott a fekete hajú lány, majd rám meredt.
- Várjunk - néztem rá, majd felé sétáltam - Fekete haj...éber fekete szemek..
- Uchiha klán - pislogott rám párat a lány.
A szívem nagyot dobban. Ő lenne..Sasuke és Sakura lánya?
- Hogy hívnak? - kérdeztem tőle gyorsan.
- Uchiha Sarada - válaszolt illedelmesen a lány.
Leblokkolok. Igaz lenne? Egy újabb Uchiha a kihalt klánunkban?
- Miért érdekli? - kérdezett vissza a lány.
- Nem tudom, hogy Sasuke vagy Sakura mennyit mesélt rólam - szóltam zavartan - De azt hiszem nem sokat. Uchiha Nagu vagyok - mosolyogtam rá a lányra, ki ugyanabból a klánból származott, mint én.
Sarada összerezzent.
- Azaz Uchiha Nagu, aki az Akatsukiban volt a papával? - kérdezte halkan a lány.
- Mesélte?
- Ő nem - válaszolt nekem - De más igen.
- Ki? - pislogtam párat.
- Suigetsu...
- Gondolhattam volna - nevettem el magamat halkan.
- Ismeritek egymást? - kérdezte hirtelen a lány.
- Igen, eléggé ismerem - mosolyogtam - És mesél neked mást is? Mármint..az Akatsukival kapcsolatban?
- Nem, semmi egyebet. Csak azt, hogy a papával együtt, te is bent voltál a szervezetben.
- Igazból Sasuke sose volt hivatalos tag. Csak becsapódott a már nem hivatalos Akatsukiba - vontam vállat fájó szívvel.
- Apa - kezdett bele Boruto - Hol van? - nézett ránk aggódva.
A fiú felé fordultam, majd bekapcsoltam a Sharinganomat.
- Nem halt meg - magyaráztam - Érzem a Chakrajat. Még mindig.
- Ez az egész az én hibám - szólalt meg fájdalmas hangon a fiú, majd elrohant mellőlünk.
- Mi ez az egész? - pillantok a 3 gyerekre - Mi történt a Chuunin vizsgán? - hangom komoly volt.
- Történt pár dolog - szólalt meg zavartan Sarada.
- Később elmondjátok. Most pedig - néztem az elrohant fiú felé, majd a bemértem, hogy hol van.
Borutot a Hokage irodájában találtam meg, a sötétben. Hirtelen, mikor odaértem, egyből lámpát oltottam. A fiú hirtelen fordult meg, ezzel szembetaláltam vele magam.
- Ne emészd magad. Apád nem a te hibádból tűnt el, és védett meg mindenkit. Tudod..ő egy remek ember, aki százak életét mentette meg még régen - mesélek, közben pedig az ablakon nézek ki.
- Most mégis eltűnt..
- Figyelj Boruto - kezdek el neki magyarázni - Ennél nagyobb szarban is voltunk már. De sikerült megmenteni magunkat.
A fiú nem szólt semmit, csak egy koszós pulcsit bámult, mely fel volt akasztva.
- Ez..Narutoé - szóltam halkan, majd levettem a ruhadarabot a kezeimbe.
- Te..ismerted apát mikor gyerek volt?
- Ismertem. Egyszer velük mentem el egy küldetésre. Meg..még pár dolog összejött, ami összekötött minket.
- Pár...dolog?
- Ha vége ennek az egésznek - tartottam felé a ruhát - Elmondok mindent. Jó?
- Nem. Előbb megküzdesz velem, ahogy ígérted"ttebasa - húzott nagy mosolyt az arcára, majd elvette tőlem a pulcsit.
- Még szép...hisz megígértem - néztem rá biztatóan.
- Végre - jelent meg a semmiből Sasuke. Köpenye lebegett a lendülettel, ahogy érkezett - Titeket kereslek már egy ideje. Nagu..te miért nem pihensz?
- Szerinted tudnék egy ilyen helyzetben? Gondolkozz már - álltam elé, kissé dühösen.
- Nagu..neked hol a fejpántod? - kérdezte Boruto kíváncsian.
- Itt az öv.. - az övemhez nyúltam, azonban nem volt ott a fejpánt. A fejpánt, amit Itachitól kaptam.. - Hova tűnt?
- A kórházban van. Sakura levette rólad, miközben gyógyított - magyarázta Sasuke.
- Hála istennek..
- Ennyire fontos neked"ttebasa? - vont kérdőre Boruto.
- Az unokabátyámtól kaptam - kezdtem el magyarázni - Nagyon fontos nekem..
- Obitoról? - vonta fel a szemöldökét Sasuke.
- Obito nem volt a rokonom, csak klántag - magyaráztam komoran - Itachitól kaptam, még mikor visszakezdtek jönni az emlékeim.
- Ki azaz Obito, és Itachi? - pislogott a szőke.
- Majd megtudod - mosolyogtam sóhajtva.
- Elmeséled neki? - nézett rám Sasuke.
- Majd elmondom neki - nézek a legfiatalabbra.
- Mit? - kérdezett vissza szőke.
- A szervezet történetét, melyet Akatsukinak hívtak - mosolyogtam rá.
Percekig tartó csönd telepedett ránk.
- Menjünk - törte meg ezt a csendet a másik Uchiha.
- Hova? - kérdezte a kis szőke.
- Megmenteni Narutot - lebbentette meg a férfi a köpenyét, majd ő volt az első, aki elhagyta az irodát.
Borutoval szorosan követtük őt, míg ki nem értünk, a Hokage irodájának tetejére, ahol évekkel ezelőtt Naruto Hokagevá avatták.
- Shikamaru? - pillantottam a fiúra. Ő mit keres itt?
- Áh, végre itt vagytok - pillant ránk, majd az égre, mely már kegyetlenül sötét - Igyekeznetek kell..
- Érzem Naruto, azonban nem tudom, hogy melyik dimenzióban lehet. Sasuke? - nézek a fiatalabbra.
- Nagyjából megvan. Van annyi erőd, hogy te hozd létre a kaput, amin átjutunk Narutohoz? - pillantott rám sötét szemeivel.
- Nem hiszem. Megpróbálhatom, lehet ismét rosszul leszek..
- Majd én akkor - sóhajtott a fekete hajú, majd a Rinnenganjával egy átjárót hozott létre.
- Boruto, te is mész? - vonta őt kérdőre Shikamaru.
- Jön - válaszoltam helyette, majd Borutora mosolyogtam.
A fiú bólintott.
- Indulás - jelentette ki Sasuke, majd átsétált a kapun.
Sasuket Boruto követte, a legifjabbikat pedig én. Pillanatokig nem éreztem semmit, majd éreztem, hogy zuhanok. Nagyszerű..nem is tudom, honnan ismerős ez az érzés...
Sasukeval nem törődöm, ő épségben megússza majd. Azonban Boruto karját elkaptam, majd magamhoz szorítottam aprót testét. Összpontosítottam, majd elteleportáltam magunkat a levegőből.
A kemény föld az, amire érkezünk. Amint megérzem magam alatt a talajt, Borutot is elengedem. Szememmel Sasuket keresem. Momoshiki fölött van, s rátámad. Itt a lehetőségem. Azonban nem tudok felmenni hozzá, mivel nincs dolog, amin megállnék.
- Akkor.. - suttogtam magam elé - Kuchiyose no Jutsu! - kiáltottam, majd a földre csaptam, de nem történt semmi - Ne..nem tudom megidézni Kuramat.
- Ebben az állapotában nem lehet - ugrott mellém Sasuke.
- Akkor mégis, hogy szedjük le onnan? - pillantottam idegesen felé.
- Én elterelem a figyelmét, de addig a Susanooval kimented - pillantott rám, s jelezve, hogy azt várja, mi a véleményem erről az egészről.
- Jó - bólintottam - Boruto - néztem rá - Te addig maradj itt, még Narutot ki nem mentjük. Értetted?
- De..
- Nem, semmi de - szólalt meg Sasuke is - Maradj itt addig - parancsolt rá, majd ugrott az ellenséghez.
Susanoomat aktiváltam, majd Narutot sikeresen kimenekítettem.
- Jól vagy? - szóltam hozzá, amikor kezeimben tartottam, s letettem a földre.
- Ismét te mentesz meg"ttebayo.. - nevette el magát - Mikor Toneri megtámadott, és majdnem kizuhantam a világból, akkor is te jöttél a segítségemre. Köszönöm - szólt nekem hálásan.
- Ez csak természetes - húzódtam el tőle - Bírni fogtok vele? - kérdeztem komoran.
- Bírni. de ott van még ő is - tekintett a szőke hajú férfi a másik irányba, ahol Momoshiki segítője volt - Rád bízhatom? - tekintett rám.
- Bízd - bólintottam - Mondd Boruto - tekintettem le a fiúra - nem akarsz egy kicsit együtt dolgozni a keresztanyáddal? - húztam mosolyt ajkaimra.
- Ezt..hogy érted? - pislogott rám párat a szőke.
- Lekéne gyűrni azt a nagydarabot - biccentettem a másik fickó felé.
Boruto tekintetével megkereste a másik ellenséget, majd mosolyt húzott ajkaira.
- Mehetek? - pillantott nem rám, hanem az apjára, hogy engedélyt kérjen.
- Most is csalni akarsz? - nevette el magát kínosan Naruto.
- Csalni? - vontam fel a szemöldökömet - Boruto... - szóltam halkan - Te csaltál a Chuunin vizsgán? - képedek el.
- I..igen"ttebasa - szólt halkan az ifjú.
Fejemet megráztam.
- Naruto, hát hogy nevelted te ezt a gyereket?
- Sehogy - válaszolt helyette a fiú - Mióta Hokage lett, alig van velünk otthon. Mindig csak a munka, és a munka. Oké, megértem én, hogy a Falu az első, mert megkel védeni, és mindenki fontos. De az nem fontos, hogy mi itt vagyunk? - nézett fel az apjára fájdalmasan - Minden annyival jobb volt, mikor még közöd se volt a Hokage címhez. Többet foglalkoztál velünk, és anyával is. Nem volt az, hogy az irodában aludtál, mert addig kellett dolgozni. Nem. Minden este anya mellett aludtál el, vagy mellettünk, ah éppenséggel rosszat álmodtunk. Értem én, hogy ez volt az álmod. de akkor mi mi vagyunk neked? A család, mely hátramarad a munka mögött?
A szívem majd' meghasadt Boruto szavaitól. Szenved. Túlságosan is. Hogy mitől? A magánytól, melyet amiatt szenved, mert az apja elhanyagolja.
- Naruto - guggolok le elé - Megértem, hogy mennyi dolgod van. De kérlek..tölts elég időt a családoddal. Használj ki minden percet. Vagy úgy akarsz járni, mint én? Aki még mindig a múltba rejtőzik?
- Nagu.. - hagyja el Naruto ajkait a nevem.
- Naruto! - üvölt Sasuke teli torokból, ahogy a levegőben süvít felénk.
Nem magától, hanem mert Momoshiki támadása erre repíti. Naruto nagy lendülettel áll fel, majd kapja el Sasuke karját, s pörget párat rajta, míg a lendület el nem veszik így a férfi letud szállnia földre.
- Erős? - szólt komoran Naruto.
- Igen - suttog Sasuke idegesen.
- Asszem akkor rátok bízom őt"ttebayo - biccentett a szőke a másik ellenség felé.
- Van még egy? - beszélt maga elé idegesen Sasuke.
- Igen, de ő a miénk - fordítottam hátat a két felnőttnek, majd egy kunait vettem a kezembe, aminek a végén átlátszó zsineg volt.
- Egy kunaial akarod legyőzni? - vonta fel a fiatal a szemöldökét.
- Oh, másra kell ez nekem - szóltam magam elé vigyorogva.
Olyan jól szórakoztam egy jót. Talán az Akatsukiban, mikor valakit lekellet győzni. Na mindegy is.
- Nagu - szólított meg Naruto, mire én felé néztem - Vigyázz Borutora.. - szólt komoran, majd Sauskeval megindultak Momoshiki felé.
- Hé! - üvöltöttem oda a másik fazonnak - Itt van még kettő egyén, aki szétakarja rúgni a segged!
- Nagu! - nézett rám ijedten a szőke.
- Sikerülni fog - szóltam magam elé, majd rá - Hiszel bennem? De ami a legfontosabb..hiszel önmagadban?
- Hiszek... - szólt halkan.
- Ez nem valami meggyőző.
- Nem fogom kimondani hangosan"ttebasa...
- Mindegy. Nem is ez a lényeg.
- Huh? Újabb ellenfelek - szólalt meg a nagydarab.
- Asszem...ismét tűzbe jöttem - vigyorogtam magam elé, majd elindultam.
Ahogy léptem egyet, a cipőm nyoma a földbe maradt, s meg is rezzent az egész talaj. Az ellenség csak nézett le rám, majd leereszkedett a földre. Teste, ahogy a föld mozgott, remegett.
- asszem most túlfogom magam erőltetni. de nem érdekel - szóltam magam elé, majd a kunait megpörgettem az ujjaim közt.
- Mit fogsz csinálni? - dermedt le Boruto.
- A saját képességemet használni - szóltam, majd az ellenségnek rontottam.
Ő sem hátrált. Nekem rontott, s ökölharcba torkolódtunk Amikor öklét a fejem felé lendítette, én az utolsó pillanatban kikerültem.
A kunaiomat elhajítottam felé, akkor, amikor méterek voltak köztünk.
- Ez minden amire telik? - hangzott az ellenség hangja, majd kikerülte a támadásomat.
- Szóval nem hallottál még rólam - kúszott mosoly ajkamra.
A fickó értetlenül bámult rám, mire nekem nagy vigyor jelent meg az arcomon, s visszarántottam a kunait a zsinegnek hála.
Az ellenségnek az arcát felhasította, s vörös vére ott csillogott a fegyveremen. Amint kézbe kaptam ismét, megragadtam, majd lenyaltam róla a vérét. Undorító volt..Ilyen undorító vért még nem kóstoltam.
Érzem ahogy a vére átjárja az egész testemet. Olyan különös érzés, de érzem hogy működni fog a Jutsu.
- Mit műveltél, te liba?! - üvöltött felém.
Nem engedhetem, hogy Borutonak baja essen. megkel őt védenem.
- Boruto - szólok magam elé idegesen, majd ránézek - Gyere mögém.
- Nem - jelentette ki.
- Boruto! - emeltem meg rá a hangomat.
- Nemrég apa is így védett meg, és ez lett a vége..nem akarom, hogy veled is ez legyen..
- Minden rendben lesz, szívem - néztem rá biztatóan - Csak higgy nekem.
A fiú aprót bólintott.
- Most pedig kérlek, ne ijedj meg - szóltam hozzá nyugtatóan, majd a kunait a karomba szúrtam.
Azt szerettem ebbe a képességemben, hogyha ezt a Jutsut használom, én nem sérülök, csak az ellenség.
Az ellenség egy pillanatig nem rezzent meg, aztán a karjához kapott. Pontosan abba, amelyekbe beleszúrtam az én esetemben a fegyvert.
- Ez..hogyan.? - suttogta maga elé Boruto.
- Majd mindent elmesélek, ahogy ígértem. Azonban most nincs idő erre. Boruto - kaptam rá a tekintetemet - Tudod használni a Rasengant?
- Teljesen nem..csak..ezzel a szerkezettel - mutatta fel nekem a ninjaeszközt.
- Menni fog. Oké?
- Mi? Ezzel mire célzol?
- Arra, hogy segítened kell nekem. Tudom, hogy létre tudsz hozni egy Rasengant. Egy akkora Rasengant, hogy egyből kinyírjuk vele ezt a csávót.
- Nem..nem fog menni..Apa tud használni re..
- Te is - vágtam a szavába - Sikerülni fog, oké? Majd szólok. Szólok ha kellesz.
A fiú bizonytalanul, de bólintott egyet.
- és ég te akartál lebecsülni - sóhajtottam egy nagyot, majd megpörgettem a kunait a kezemben, majd a hasamba szúrtam erőből.
A velem szemben álló ellenségem vért hányt fel.
- De jó..ezután varrathatom meg Sakuraval a ruhámat - sóhajtottam, mintha jelenleg ez lenne a legnagyobb baj - Boruto - néztem a fiúra - Készülj.
A fiú úgy tett, ahogy mondtam. Lassan kezdett el Rasengant alakítani. Addig, míg ő ezt csinálta, addig én az ellenségre néztem.
- Már értem. Összekötötted a testünket. De mégis... - hirtelen elhallgat, majd folytatja - A vér..
- Elég hamar rájöttél - vágtam oda neki.
- Nem vagyok olyan idióta, mint ti - röhögött ki minket.
- Ch - fintorogtam magam elé, majd a szívemhez emeltem a kunait.
Vajon itt se hat, hogyha magamba szúrom? Nem törődtem a többi gondolatommal. Magamba szúrtam a kunait. Egyenesen a szívembe. Pár perecig semmit se éreztem. És utána se.
- Ro..rohadék...! - kapott az ellenségem a szívéhez.
Megvagy..Bingó!
- Boruto! - néztem hirtelen a fiú felé, majd észrevettem, a meglehetősen tényleg apró Rasengant.
- Nem megy"ttebasa - szólt rekedt hangon - Nem megy...
- Menni fog.. - siettem oda hozzá - Bízok benned, és apád is.
- Apa..?
- Igen. Nem mondja, de látom rajta. Tudta, hogy képes vagy rá, és én is. Szóval? Mit mondasz? Szétrúgjuk ennek a tagnak a seggét? - mosolyogtam rá.
- Rúgjuk - válaszolt komoran a fiú.
Boruto létrehozott egy Rasengant. Túl kicsi volt.
- Azt mondtad, hogy a ninjaeszközzel sikerült nagyobbat csinálnod.
- Igen..de elvesztek az apró, kis tekercseim..
- Jó, nincs baj.. akkor - hirtelen eszembe jutott valamit - Én nem tudok Rasengant létrehozni, de tudok segíteni.
Kezemet az ő keze alá raktam. való igaz, nem tudom ezt a képességet használni, azonban tudok neki segíteni. Mivel használni tudom a Gyógyító Jutsut, ezért elkezdtem áramoltatni a Chakram a tenyerébe.
A fiú elcsodálkozik az egészen, s azon, ahogy a Rasenganja egyre nagyobb, és nagyobb lesz.
- Látod? - küldök felé biztató mosolyt - Sikerülni fog.
- Ne higgyétek azt! - ordított ránk az ellenfél.
- Te még mindig élsz? - néztem rá idegesen.
- Nagu... - szólalt meg ijedten a fiú.
- Sikerülni fog - távolodtam el tőle.
Boruto magabiztosan nézett rám, majd az ellenfélre. Megindultak egymás felé, eléggé gyorsan.
- Menj..Boruto - mosolyogtam utána biztatóan.
Boruto, amint elérte az ellenfelet, kezét megemelte felé, így a hatalmas Rasengan belecsapódott a férfibe.
Nagy szél kerekedett, s nehezen tartottam meg magam a földön. Mikor már éreztem, hogy elemelkednél, két erős kezet érzek meg a hátamon. Míg a jobb oldalamat Sasuke, addig a balt Naruto erősíti.
- Srácok - szólalok meg nehezen.
Mind Boruto felé tekintünk, amikor eloszlik a sok por. A fiú egy magasabb helyen áll, mint mi. Lábaim hirtelen rogynak össze, és esek a földre, ülő helyzetben. Érzem, hogy az ellenség vére elpárolog a testemből, s magát az ellenséget se látom már. Vége van.
Naruto és Sasuke ugyanúgy lehuppantak mindkét oldalamra.
- Megcsinálta - néztem a fiú felé.
- Meg - mosolygott Naruto, Sasukera, aki szintén mosolygott.
- Ti, hogy álltok? Bár gondolom jól, mivel itt vagytok.
- Ugyanúgy járt, mint ő. Sasuke képességének hála elporladt - magyarázta Naruto.
- Akkor...vége? - néztem az égre, melyen kezdett fény megjelenni.
- Vége - sóhajtott Naruto mosolyogva.
- Miért van olyan érzésem, hogy ez egyszer már megtörtént? - szóltam a fiúkhoz, de közben az égre néztem.
- Mivel már egyszer átéltük ezt - szólt Sasuke - A háború után..
- Ahol minden megváltozott - kezdte el Naruto is bámulni az eget.
- A megváltás napja, azon a napon volt - szóltam magam elé, közben tekintetemet egy percre se vettem le az égről.
Eltelt pár nap. Minden kezd visszaállni a rendes kerékvágásba. Boruto és Naruto megbeszélték a dolgokat, mint apa és fia. Kezd minden helyreállni.
Azonban nekem még beszélnem kell majd egy bizonyos személlyel, aki nem Boruto az. Viszont most kell a csend, ezért is ülök egyedül magamban, és a gondolataimmal.
- Nagu - szólított meg egy ismerős hang.
- Hm? - fordultam magam mellé, majd a fiú helyet foglalt mellettem - Szia Yamato.
- Tudunk beszélni?
- Igen. Mivel én is beszélni akartam veled - néztem rá őszintén.
- Valóban? - pillantott rám kíváncsian.
- Igen. Tudod...úgy érzem, hogy beszélnem kell veled, mert nem akarom, hogy azt érezd, hogy hülyítelek..
- Én is erről szeretnék veled beszélni. De kezd te.
Ajkaimba haraptam.
- Szóval...már nagyon régóta tudod jól, hogy kedvellek téged, és a kapcsolatunk mennyivel jobb lett, mióta vége a háborúnak. Szeretek veled lenni, ezt nem tagadom. Azonban a múlt visszahúz, és ez ellen semmit se tudok tenni..
- Ez látszik rajtad, és én elfogadom azt, hogy mit választasz. Nem mondom azt, hogy nem tetszettél meg nekem, viszont nem erőltetek rád semmit.
- Én..szeretnék a barátod lenni - néztem rá komoran - Fontos vagy nekem. És nem akarok több barátot elveszíteni.
- Nem fogsz. Mi most már mind itt maradunk neked - mosolygott rám biztatóan - Egyébként akartam már kérdezni.
- Hm?
- Új ruha? - kacsintott rám.
- Ez? - néztem végig magamon - Nem, dehogy - ráztam meg mosolyogva a fejemet - Csupán addig van nálam, míg Sakura meg nem javítja a ruháimat.
- Értem. és ahogy látom, a fejpántod is végre visszakerült a fehére - nézte a csillogó tárgyat.
- Végre igen - néztem rá mosolyogva.
- Nekem van egy kis elintézni valóm még, de majd beszélünk még, igaz? - állt fel, egy mosoly keretében.
- Igen. Fogunk - küldtem felé egy biztató mosolyt.
- Nagu - lépett elém, majd a fejemhez hajolt - Köszönöm - azzal adott egy puszit a fejemre, majd intett egyet, és már itt sem volt.
Arcom pipacsvörös lett ettől a tettétől.
- Csak nem dúl a lámur? - hallottam meg magam mögül egy ismerős hangot.
- Nagyon vicces Konohamaru - sóhajtottam nagyot, majd felé fordultam.
Mellette a kis csapata ácsorgott.
- Hát ti?
- Megígérted, hogy mesélsz - nézett rám morcosan Boruto - És amit ígérünk, azt be is tartjuk"ttebasa.
- Nem felejtettem el - néztem rá, egy sóhajtás mellett.
- Baj, ha én is hallani akarom? - kezdett el elfelé lépkedni Konohamaru.
- Nem. Bár azt hittem te már hallottad mástól.
- Nagu. Az egész történetet csak te tudod - vonta fel a szemöldökét a férfi.
- Mi is hallhatjuk? - kérdezte mosolyogva Sarada.
- Persze szívem. Bár..lesz a történetben olyan dolog, ami szívbemarkoló. Nem is kevés..így is akarjátok hallani?
- Akarjuk - szóltak egyszerre.
Így elkezdődött. Elkezdtem mesélni Konohamarunak, Saradanak, Mitsukinak, és nem utolsó sorban Borutonak, hogy hogyan is kerültem az Akatsukiba, valamint hogyan veszítettem el a családomat.
Órák teltek el. Hosszú órák. Már ment le a nap, amikor befejeztem a történetemet, amit még délelőtt kezdtem el mesélni ennek a 4 léleknek.
Sarada a könnyeivel küszködött, amint végeztem, a fiúk pedig szótlanul ültek.
- Én..nem tudok mit szólni - képedett el a férfi - Erről...alig tudtam.
- Nem tudhattál - ráztam meg a fejemet.
- Ez..annyira sajnálom - ölelt meg a lány.
- Nem kell - szóltam zavartan - Nem azért meséltem el. Csak ezzel azt akarom mondani, hogy becsüljétek meg azt, amit van. és töltsetek együtt sok időt a szeretteitekkel. Én nem használtam ki az időt..
- Akkor tölts sok időt az új családoddal - szólalt meg Mitsuki.
- Huh?
Mitsuki mosolyogva magukra pillantott, és a többiekre célzott.
Ekkor rájöttem valamire. Kikel élveznem ez időt, hogy velük ne éljek át akkora poklot. És eldöntöttem.
Többet nem megyek el a Faluból utazni. Itt maradok.
Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha igen, akkor ne felejts el kommentelni, vagy feliratkozni a Blogolvasók közé, hogy ne maradj le semmiről! 💗
Imadtam nagyon tetszik varom a folytatast 😊😊😊🙂🙂🙂🙂
VálaszTörlés