2017. október 31., kedd

46. Fejezet: A hely, ahová tartozol




Eltelt pár nap. Rosszul érintett, hogy Hidan is itt hagyott engem, de nem viselt meg annyira, hisz tudtam, hogy most már jó helyen lesz.
  Obito hazajött, egyedül. Kisame öngyilkos lett a szigeten, mint semhogy eláruljon minket. Komolyan minden tiszteletem az övé. Azonban még mindig nem tudom, hogy kik azok, akiket felélesztett Kabuto. És Obito se mondd nekem semmit, hogy rohadjon meg.
  - Még mindig pufogsz? - nézett rám Obito.
  - Ezt ne pufogásnak nevezik - néztem rá mérgesen.
  - Akkor meg mi a bajod?
  - Az egyetlen bajom az napok óta, hogy te nem mondasz nekem semmit se. És ez idegesít - néztem rá dühösen.
  - Ha megakarod tudni, hogy kik azok, akik felettek élesztve, akkor járj utána magad.
  - Azért ne légy magadtól ennyire elszállva, Uchiha gyerek...
  - Mintha te nem lennél az - mosolygott rám a maszkja mögül - Tudod - váltott témát - Sasuke üldözi Danzout, és megakarja ölni. Te tudsz erről valamit?
  - Kéne? - vontam vállat - Nem igazán érdekel, hogy mit csinál a srác.
  - Hát ha nem tudsz semmit, akkor én sem tudok semmit az Akatsukisokról - vont ezúttal ő vállat.
  - Ne szórakozz velem, Obito! Ez most nem a vicc ideje, már nem Tobi vagy!
  - Szemet-szemért, fogat-fogért. Gondolom hallottad már ezt a mondást.
  - Hogyne hallottam volna. Viszont egy valamit nem értek. Mi a francért vagy most ilyen alattomos?!
  - Nem vagyok. Csak én is akarok pár dolgot tudni, ahogy te is.
  - Jó, engem viszont ez nem érdekel. Nem érdekel engem, hogy hol van Sasuke!
  - Engem sem Deidara.
Itt összeszorult a szívem. Miért akadékoskodik, és szívat engem?
  Megindultam kifele, azonban az ajtóban megálltam.
  - Akarsz még valamit? - szólt közömbösen.
  - Igen. Egyvalamit, amit tudnod kell...
  - Mégpedig?
  - Azt, hogy utállak! - néztem rá könnyes szemekkel, de nem engedtem szabadon a kis csöppöket.
Nagy léptekkel hagytam el Obito társaságát. Mikor a szobámnak nevezett rémségbe értem, akkor sem volt nyugalmam.
  - Huh? Nagu? - pislogott meglepetten Kenji - Történt valami?
  - Mit keresel már megint itt?! Menj már el, és hagyj végre békén. Örökre!
  - Sajnos nem tehetem - állt fel mosolyogva a ládáról - Ígéretet tettem Kimorinak, ho-
  - Azt mondtam menj innen! - kiabáltam vele haragomban - Nem kértelek, hogy védj meg! Nincs rád szükségem és sose lesz!
  - Értem - mosolygott halványan - Ha bármi v-
  - Nem lesz semmi, amiben szükségem lesz rád!
Kenji csak elmosolyodott, majd eltűnt. Végre csönd lesz. Köszönöm, istenem!


Másnap Obito megint magamra hagyott, mivel állítása szerint dolga volt. Napközben kaptam egy postagalamb egy kis üzenetet Kabutotól, hogy ismét találkozni akar velem. Nagyszerű, csak kerüljön a kezem közé, esküszöm, hogy kitekerem a nyakát.
  Időben ott voltam a megbeszélt találkán. Ő persze késett.
  - Mit akarsz tőlem már megint? Nem volt elég a múltkori?
  - Az csak egy teszt volt - sziszegte.
  - Teszt..? Te komolyan csak tesztelésre használtad Hidant?! - horkantam fel.
  - A teste nem volt stabil, és nem volt harcképes. Ő csak arra volt jó, hogy megmutassam neked mire is képes az Edo Tensei.
  - Nem fogom használni - sütöttem le a tekintetemet.
  - Oh, miért nem? Hisz elég hasznos.
  - Mert megígértem Hidannak, hogy nem öletem meg magam azzal a Jutsuval, hiába tudom használni!
  - Ez érdekes, érdekes - mosolygott magában - Nos, de ismételten nem ezért hívattalak ide. Hidan csak teszt volt, annak érdekében, hogy Madarat rátud beszélni, hogy használja a felélesztett Shinobikat.
  - Jut eszembe - nyeltem aprót - Kik azok, akiket még feltámasztottál?
  - Ezt ne tőlem kérdezd. Szerintem Madara szívesebben válaszol erre, hisz nála vannak most már!
  - Tessék?!
  - Miután Hidannak feloldódott az Edo Tenseije, ő felkeresett azzal az okkal, hogy használhatja-e ezeket a Shinobikat a harcra. Természetesen belementem.
  - De nem is beszéltem vele - nem értettem, hogy miről beszél.
  - Látta Hidant, és rájött, hogy ez milyen hasznos dolog is. Szóval köszönöm - mosolygott szokásához hívően.
  - Hol vannak a többiek?! - kapcsoltam be a Mangekyoumat.
  - Ezt már Madaratól kérdezd, ne tőlem - azzal hirtelen eltűnt.
Miért nem mondd nekem soha senki semmit?! A faszomat már, komolyan. Olyan ideges voltam már. Jelenleg hagytam Kabutot, és hazafelé igyekeztem.
  - Megfújtom a saj.. - hirtelen elhallgattam, ugyanis egy hatalmas kőtömb repült felém - Aztarohadt ez meg honnan jött?!
Körbenéztem, és nagy porfelhőt véltem felfedezni a közelben.
  - Ez a Chakra... - indultam meg a felfordulás felé.
Mikor odaértem eléggé meglepődtem. Senkit nem láttam a hídnál, csak egy embert feküdni. Jobban szemügyre vettem, és Danzou volt az..holtan..
  - M..mi a fene történt itt..?
A híd széléhez sétáltam, majd lepillantottam. Alattam Sasuke, Obito és Zetsu volt. A másik oldalt pedig Naruto, Sakura és Kakashi. Nagyszerű. Hirtelen leugrottam közéjük a víz tetejére.
  - Komolyan azt hittétek, hogy nem találok ide? - legyintettem a kezemmel.
  - Direkt nem akartalak hozni - szólalt meg Obito.
  - Na és ők? - néztem Narutoék felé - Ők mit csinálnak itt?
  - Sasuke megölte Danzout, aztán majdnem Sakurat is, de Naruto közbelépett - magyarázta Zetsu.
  - Komolyan ő tette...? - néztem meglepetten Sasukera.
  - Nos, ha befejeztétek a prédikációt, akkor én megyek is - fordult meg Sasuke, de Naruto megállította a szavával.
  - Hiába menekülsz, én akkor is visszafoglak hozni Konohaba"ttebayo!
  - Hányszor mondjam még el, hogy én leszek az, aki elpusztítja Konohat?!
  - Megfoglak állítani - mosolygott Naruto.
  - Miért?! Miért mész el értem ilyen messzire?! - akadt ki Sasuke.
  - Mert a barátom vagy - mosolygott Naruto, miközben szőke tincseibe belekapott a szél.
Sasuke itt nem tudott mit szólni. Gondolom meglepődött.
  - Valamint - szólt ezúttal komoran Naruto - Konoha az a hely, ahová tartozol.
Sasuke hangulata itt megváltozott, és nagy nevetésben tört ki.




  - Ugyan már - szólalt meg az Uchiha fiú, a nagy kacaj után - Az a putri nem az otthonom.
  - Hogy mondhatsz ilyet....? - kezdtek el folyni Sakura könnyei.
  - Istenem - fogtam a fejemet.
  - Ez rád is vonatkozik Nagu"dattebayo! - fordult felém a szőke.
  - Mi van, hozzám beszélsz? - néztem rá meglepetten - Attól még, hogy ott születtem kurvára nem azaz otthonom. A hely, ahová tartozom az nem Konoha, hanem az Akatsuki.
  - Az Akatsuki nincs többé - szólalt meg Kakashi is.
  - Ne merd az Akatsukit a szádra venni - néztem rá gyilkos tekintettel - Veletek Konohaiakkal mindig is ezt volt a baj: soha nem értettétek meg, hogy milyen érzés az, amikor meghalnak azok, akiket a mindennél jobban szerettél.
  - Sasuke-kun-
  - Sasuke él! Itt van! - szakítottam félbe Sakurat - Neked mindössze az a bajod, hogy nem legyeskedhetsz körülötte a nap 24 órájában! És én akkor mit mondjak?! A Konohaiak megölték azokat akik fontosan voltak nekem...megölték az Akatsukit!
  - Ti egy bűnszervezet voltatok - magyarázta Kakashi ugyanolyan nyugodtan - Ahova Sasuket is magatokkal csaltátok.
  - Én ugyan nem kértem, hogy jöjjön ide, hisz gyűlölöm. Miatta halt meg Deidara...
  - És ahogy hallottam Kabuto is a szövetségesetek lett -  terelte a témát Kakashi - Elrabolta Yamatot, hogy felhasználja őt a saját céljai elérésében!
  - Mi?! - akadtam ki. Kabuto elfogta Yamatot?! - És ti engedtétek neki? - néztem rájuk kissé idegesen.
  - Nem tudtuk megvédeni - suttogta Sakura.
  - Pff, tőletek nem is vártam mást - sóhajtottam lenézően.
Zetsu eltűnt a vízben.
  - Készüljetek a háborúra - beszéltem magam elé, miközben egyre közelebb mentem Obitohoz - menjünk - suttogtam magam elé, miközben elmentem Obito mellett.
Ő ekkor hirtelen elteleportált minket haza. Otthon Sasuke szó nélkül eltűnt, de én maradtam Obitoval.
  - Szeretnél valamit? - szólt hozzám.
Obito felé fordultam, majd idegesen ránéztem. Pár másodpercig csak álltam, majd egy hatalmas pofonnal illettem őt, melynek következtében a maszkja is lerepült róla. Az előttem álló fiú csak nézett oldalra, és nem szólt egy szót sem.
  - Mondd el..mondd el végre, hogy merre van Deidara... - suttogtam magam elé. Ezúttal a könnyeimet nem tudtam magamnak tartani, eleresztettem őket - Kérlek... - nyögtem ki nehezen.
  Obito nem szólt egy szót sem, melytől még idegesebb lettem, s megindultam felé. Ismét pofonnal akartam illetni, de ő gyorsabb volt. Hirtelen lehajolt, majd elkapta a két kezemet és a falnak szorított.
  - Szerinted tudom?! - emelte meg rám a hangját.
  - Kabuto..Kabuto azt mondta... - hunytam le a szemeimet.
  - Kabuto még nekem sem árulta el, hogy kik is azok, akiket felélesztett. Hazudott neked! Egy bizonyos találkozó után megyek hozzá, hogy akkor mi legyen.
  - Bizonyos találkozó? - pislogtam ki a könnyeket a szememből.
  - Egy régi ismerősömmel találkozok -  mondta el pár szóban - Te addig itthon maradsz, Kenjivel.
  - Nem, nem és nem! Én nem maradok Kenjivel itt! Tudod jól, hogy mit műv-
  - Nagu itthon maradsz és kész! - ordibálta le a fejemet. Az arckifejezése sötét volt.
  - Jó... - suttogtam magam elé ijedten.



Deidara szemszög



  - Szóval?
  - Szóval mi? - pillantott rám Sasori kérdően.
  - Hol van az Akatsuki jelenlegi rejtekhelye? Hm.
  - Passz, és jó kérdés - sóhajtott a kis vöri.
  - Azaz átkozott Kabuto! Semmit se mondd! - ütöttem idegesen a falba.
  - Miért nem küldöd el az egyik madaradat? - tanácsolta Sasori - Úgy jobban haladnál.
  - Kabuto megtiltotta. Hm - idegeskedtem - De vajon...ő jól van? - néztem magam elé aggódva.
  - Hisz ismered - veregetett hátba Sasori - Tuti, hogy valami hatalmas bajban van jelenleg.
  - Ez nem nyugtat meg engem - sóhajtottam nagyot - De te nem vagy kíváncsi, hogy Akanaval mi van?
  - Tudom, hogy Nagu vigyáz rá. És egyébként meg - halkult el - Kabutotól hallottam, hogy Akana visszament Rejtett Homokba. Én meg örülök neki, hogy biztonságban van - vette le rólam a kezét, miközben mosolygott.
  - És Nagu? Hm.
  - Róla ugyanazt, mint te. Hogy találkozott Hidannal.
  - Azaz átkozott Kabuto - szorítottam ökölbe a kezemet - Komolyan kiakarja készíteni..?!
  - Miért nem keresed meg te magad? - jelent meg Kabuto - Nem árulom el, hogy hol van, de kapsz egy kis időt megtalálni. Ha 24 óra alatt sikerül, akkor annyi napot kapsz arra, hogy vele légy, amennyit csak akarsz.
  - Most nem tudom, hogy egy köszönet, vagy verés kéne neked. Hm.
  - Én kihasználnám a lehetőséget - szólt Kabuto.
Látni akartam őt. Tudni, hogy biztonságban van. Nem akartam harcolni senkivel. Csak vele lenni.
  - Menj már! - lökött előre Sasori. Kabuto időközben eltűnt - Legalább most legyél vele, Deidara.
Meglepődtem, de összeszedtem minden erőmet, hogy újraláthassam Nagut.



Vissza az én szemszögembe




Mint mindig, Obito megint magamra hagyott a kis vitánk után. Hát köszönöm szépen. Miután Obito elment, furcsa érzés keletkezett rá fél nappal a mellkasomban. Mindenképp utánaakartam járni, hogy kint mi folyik a fronton. Hisz már mindenki tudta: A háború kezdetét vette.
  Este elmentem sétálni egyet. De mint mindig, most is magamra hoztam a bajt. Összefutottam egy 3 fős kis csapattal. Megtámadtak, de én megöltem őket.
  - Hm..talán ezzel könnyebb lesz mászkálnom, így este - az egyetlen lányról, akit megöltem levettem a ruhát, majd elástam mind a hármukat a homokba.
Komolyan mondom miért pont erre jöttem? Rejtett Homok úgyse ír engem.
  Felvettem a lánynak a shinobi ruháját. A fejpántomat a zsebembe rejtettem, majd felhúztam az övét. Elég furcsa jel volt rajta, de hamar rájöttem, hogy ez az Egyesített Shinobi Erőket jelképezi. Hamar tovább is álltam. Az este hamar ellepte a sivatagot.
  - Huh? - álltam meg hirtelen - Ez a Chakra..
Melegséget éreztem hirtelen. És egy olyasvalakinek a Chakraját, akinek rég hallottnak kéne lennie. A szívem összeszorult ezen az érzésen és minél előbb megakartam találni azt, akibe beleszerettem, és tudtam, hogy itt van a közelemben.




Ezt a részt direkt nem terveztem hosszúra, de a következőt arra tervezem. Ha elnyerte a tetszésedet a rész, akkor ne felejts el nyomot hagyni magad után a komment szekcióban. Ha pedig nem szeretnél lemaradnia  részekről, és az új hírekről, akkor iratkozz fel a KisNinjak közé! ^^

4 megjegyzés:

  1. Te noszemely, te engem kikeszitesz... Pont itt abbahagyni nagyon nagy szarvashiba... Mar teljesen fel voltam porogve, hogy vegre talalkoznak, erre puff... Vege a resznek. Komolyan mondim, hozd hamar a kovi reszt, mert... (na jo, nem fenyegetek senkit, mert nem szeretem az ilyet, de na... Szoval bocs, elszaladt velem a lo...) 😜 Lecci siess a kovivel... (*bociszemekkel kerlel*) 😘

    VálaszTörlés
  2. A szünetben mindenképp hozni szeretném, mert hosszú részt akarok, és így megtudom írni 😘😁

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem lesz egy gyilkosod, ha nem hozod hamar a részt :D Igaz, nem vagyok nagy NaguxDei' fan, de kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még élni szeretnék 😨
      Hozni fogom minél hamarabb😁

      Törlés