43. Fejezet: Titkok éjszakája

Aki esetleg nem olvasta a Másnaposos részt, az ide kattintva megtekintheti.
A rész pár helyen +16-as jeleneteket tartalmaz.

  - Ti..ti meg kik vagytok?!

Ők csak boldogan mosolyogtak rajtam. Kik lehetnek ezek?!

  - Akemi barátai vagyunk. Megkért minket, hogy miután ő már nem lesz itt, vigyázzunk rád.

  - Szerintem ezzel kicsit elkéstetek, ugyanis Akemi már több mint 1 éve halott - fontam össze a karomat.

  - Igen, ami azt illeti kerestünk téged, de nem találtunk - szólt zavartan a lány - És mondd. Feléledt a Mangekyou Sharinganod?

  - Fel. De nem Akemi miatt - sóhajtottam - És hogy hívnak titeket?

  - Én Zaraki Kero vagyok. A lány mellettem pedig a barátnőm, Uzuko Miko.

  - Nagyon örülök nektek, és köszönöm, hogy megmentettetek, de nekem mennem kéne - hadartam el a végét.

  - Akemi megkért minket, hogy vigyázzunk rád - mosolygott Miko - Veled mehetünk?

  - Hááát...ami azt illeti én Akatsukis vagyok, ti pedig Konohaiak - húztam a számat feltűnően.

  - Nem vagyunk Konohaiak - vette le a fejpántját Kero - Csak álca volt, hogy bejussunk a Faluba.

  - Akkor sem jöhettek velem. Az Akatsuki megölne titeket. 

  - Gondoltunk erre is - ekkor Miko pár apró tekercset adott nekem - Használd ezt, akárhányszor szükséged van ránk, vagy valamire. Ugyanúgy kell használni, mint amikor az Idézett Állatodat idézed meg. Csak éppenséggel mi megkapjuk a koordinátákat, és hozzád teleportálunk.

  - Köszönöm - csúsztattam az övtáskámba őket, majd egy szó nélkül ott hagytam őket. De vajon miért volt nekem annyira ismerős az a lány?

Beletelt 1 órába mire hazaértem. Fáradtan álltam az épület előtt. Semmi életerőm nem maradt. A térdeim remegtek, rogyadoztam össze. Ám mielőtt összeeshettem volna, valaki elkapott. Hátrapillantottam. Egy barna hajú fiú volt. A földre segített, de épphogy letett, el is tűnt. Másodpercekkel később Obito jelent meg előttem.
  - Hol voltál? - guggolt le hozzám.
  - A Konohaiak elkaptak - fogtam meg sajgó fejemet - Sajnálom...
  - Nincs mit sajnálnod - vett a karjaiba, hogy feltudjon emelni - Sajnálom, hogy otthagytalak - szorított magához.
Nem szóltam egy szót sem, csak Obitohoz bújtam. Megnyugvást éreztem abban a pillanatban.
Obito felvitt engem az épületbe, azon belül is a szobámnak nevezett üres, és kopott helységbe. Letett egy pokrócra, majd leült elém. A maszkját levette, így gondolom nincs itthon senki. Arcát fürkésztem, mert tudtam, hogy akar valamit mondani, csak nem mondja.
  - Pihenj, és holnap egy megbeszélést tartunk a nagyobb épületszárnyba. Van pár szék és asztal ott.
  - Miféle megbeszélést?
  - Adódott pár probléma, amit meg kéne beszélnünk - takart be - Szóval pihend ki magad. Nyugi, semmit sem csinálok veled.
Mielőtt válaszolhattam volna, az álmosság eluralkodott rajtam, s mély álomba merültem.


Másnap kipihentem keltem fel. Nagyot nyújtóztam. A napnak a sugarai szépen szántottak be az üres helységbe. Felkeltem, ám egy hangot se hallottam. Így megkerestem azt a nagy helységet, amit Obito mondott. Meg is találtam. Kisame, Obito, Zetsu, és Akana volt ott amikor beléptem.
  - Felébredt a Csipkerózsika? - vigyorgott Kisame.
Szó nélkül leültem Kisame mellé.
  - Az idióta unokaöcsémék hol vannak? - dörzsöltem a szememet.
  - Rájuk ez nem tartozik, mivel nem hivatalos Akatsuki tagok - kezdett bele Obito - Nos, amiről beszélni akarok, az csak minket, 5-ünket érint.
  - Miért miről is akarsz beszélni? - pillantott Akana a másik Uchihara.
  - Először is rólad van szó, Akana - nézett Obito is rá - Nem tudom, hogy meddig akartad titkolni, hogy mi is lakozik benned.
Akana összerezzent Obito szavain. Kissé én is megijedtem Ugye nem fogja őt megölni?! Csak mert azt nem fogom neki hagyni.
  - Mi...miről beszélsz, Madara-san?
Áh, szóval Obito már mindenkinek beadta, hogy ő Uchiha Madara.
  - Tudjuk, hogy benned van a Tizenegy Farkú.
  - Heh? - Akanaban szerintem még a vér is megfagyott.
  - Nem értem miért ijedsz így meg. Nekünk csak 10 Bijuu kell, hogy felélesszük a Tíz Farkút. Teljesen biztonságban vagy. Azonban...mégis azt akarom, hogy a Kage-Találkozó után visszamenj Rejtett Homokba!
Itt ahányan voltunk, mind meglepődtünk.
  - Miféle Kage Találkozóról beszélsz, Madara?! - törtem ki magamból. Szóval igazam volt..múltkor mondtam már Obitonak ezt.
  - A Kagek nemsokára találkozót fognak tartani. A pontos helyet még kikel derítenem, de tudom hogy tartani fognak. És azt akarom Akana, hogy te utána hagyd el a szervezetet.
  - De..de minek..?
  - Van egy bizonyos személy - pillantott rám Obito, majd gyorsan el - aki kapcsolatba lépett Orochimaru egyik emberével, amivel segíthet nekünk a Háborúban. És jobban jársz te is, ha a Háború alatt nem velünk vagy, és akkor még vele is találkozhatsz.
  - Háború? - kérdezett vissza Kisame.
  - Jól hallottad. A Kaze Találkozóra elfogunk menni és meghirdetem a Negyedik Nagy Ninja Háborút!
  - Szóval idáig elmegyünk - mosolygott Kisame miközben lehunyta a szemeit.
Én nem lepődtem meg, hisz én mondtam neki, hogy csinálja ezt, és legyen háború.
  - Szóval Akana nincs apelláta. Visszamész Homokba.
  - Jó - hallottam Akana hangján, hogy nem akar visszamenni, de nem mert Obitoval vitatkozni.


Ekkor hirtelen hangokat hallottam magunk mögül. Hátrapillantva ismét 2 köpenyes alakot pillantottam meg. Tudtam, hogy Miko és Kero azok. Obito hirtelen előttük termet, de mielőtt bármi tehetett volna, és hirtelen Keroék elé álltam, így Obito kénytelen volt megállni.
  - Nagu, kik ezek az emberek? - kérdezte kissé ingerülten.
  - Ők hoztak ki a Konohai börtönből. Akemi barátai - itt Obito megszeppent - És ő kérte meg őket, hogy meghal, akkor vigyázzanak rám.
  - És ugye tisztában vannak vele, hogy ez az Akatsuki?
  - Persze - szólt Kero - Bár mi sehova nem tartozunk, csak az a lényeg, hogy Nagut védjük.
  - Ahj, én nem akarok elmenni! - csapott idegesen Akana az asztalra.
  - Egyébként mi okod lenne maradni? - pillantott felé Kisame - Egyedüli emléked az lenne, amikor a szülinapomon berúgtunk, és azóta semmire se emlékszünk.
  - Huh, az valami felejthetetlen buli volt - ugrott fel Miko.
Mind az 5-en sokkolva néztük őket.
  - Ti..ti tudtok arról az estéről?! - szóltam.
Kero és Miko itt elhallgattak.
  - Ti tudjátok, hogy mi volt azon az éjjelen, mi?! - ment hozzájuk közelebb Obito - Mondjátok el.
A pár előttünk egymásra nézett, majd ránk.
  - Igen, tudjuk. És azért nem emlékeztek semmire, mert az egyik Jutsunk segítségével meghalványítottuk azokat az emlékeket.
  - Mi?! - szóltunk kórusban.
  - Sajnáljuk. De jobbnak láttuk, hogy nem tudtok azokról a dolgokról, amiket tetettek - szólt Kero.
  - Adjátok vissza az emlékeinket! - kapta el Obito elől Kerot.
  - Miko - pillantott barátnőjére, aki csak bólintott.
Ekkor Miko csinált egy furcsa kézjeleit. Hirtelen furcsa érzésem támadt, és az emlékek arról az éjszakáról megbombáztak engem és a többieket...túlzottan is..

Azon az estén

Rohantam egészen a nappaliig, majd ott hirtelen nekifutottam Peinnek.

  - Ne futkoss a házban - tolt el magától.

Nem válaszoltam, csak lehuppantam a kanapéra Zetsu mellé.

  - Figyelem skacok! - jött körünkbe Kisame, aki konkrétan bebaszta Hidant a nappaliba.

Elakartam menni, de ne tudtam, mivel Kisame nem engedett.

  - Itt maradsz - vetett rám gyilkos pillantást.

  - J..Jó.. - ültem vissza ijedten.

  - Nos... - állt Kisame a szoba közepére - Mint tudjátok, ma van a becses és nagyszerű szülinapom! - dicsekedett - Amit egy partyval fogunk megünnepelni, és mindenki benne lesz és überkirály lesz az egész! - éjjenezett.

  - És aki nem akar részt venni? - nézett lehangoltan Itachi.

  - Az is részt vesz! - kapta el Deidara és Kisame Itachi karját, majd elhurcolták.

  - Végre egy kis móka! - ugrottam fel, majd elkezdődött a party.

Nem tagadom, sokat ittunk. Nagyon sokat. S esetleg kevertünk is a piába valamit. De az csakis Kisame volt! Na jó, talán is és. De hát egyszer buli volt, azt élvezzük is nem? Bár lehet, hogy kissé túlzásba vittük a dolgokat. 

Nem tudom mennyi lehetett az idő, de kit érdekelt?
  - Konan és Akana hol vannak? - kérdezte síró hangon Pein.
  - Olyan nyalókák, hogy elmentek aludni - csuklottam fel - Srácok nagyooooon meleg van.
  - Eeelfogyott a pia - röhögött fel Kakuzu - Nagatoval elmegyünk piáért - azzal már itt sem voltak.
  - Srácccoook! - vonyitottam fel - Menjünk medencézni egyet! - kezdtem el futni kifelé.
  - Végre valami jó ötlet is elhangzik a szhádon - csuklott fel Hidan is.
Hidan, Pein és én elkezdtünk futni kifelé, hogy medencézzünk egyet.


  - Hol is van italbolt? - állt meg Kakuzu egy sziklaperemen.
  - Talán náluk van valami! - mutatott pár ninjára Nagato - Hé, ti tömzsik! Adjatok nekünk piját! - csuklott fel.
  - Ezekre gondolsz? - pillantott az egyik a kezében lévő üvegre - Hm.. jó, megkapjátok, de cserébe a haverod itt marad. Ő Kakuzu nem? - húzta gonosz vigyorra a száját a lány - Hasznunkra lehet.
  - Hello, cica - ugrott Kakuzu a lány mellé.
Nagato egy szó nélkül kikapta a lány kezéből az üvegeket, majd elindult vissza a szervezetbe.


Kakuzut, miután Nagato elment a ninják arra használták, hogy egy Falut kiraboljanak. De Kakuzunak részegen elég nehezen ment, így sikeresen elkapták őt.


Nagato hazafelé tartva, találkozott Mikoval, és Keroval. Ám mikor találkozott velük, ők egész máshogy néztek ki...
  - Hé, pajtikáim! - kiáltott nekik Nagato, mire ők ráfigyeltek - Akartok egy igazán ütős buliba jönni? Vannak ám csajok és! Igaz 2 alszik és csak Nagu partizik, de vannak! - csuklott fel.
  - Azt mondtad, hogy Nagu?! - szólt fel Miko.
  - Já.
  - Guro, menjünk. - szólt a lány Nagatonak.
Így Nagato hazahozta őket, de én nem találkoztam velük egész végig.


Mire Nagato visszaért, addigra már elszabadult a pokol.
Kisame annyira fel volt csigázva, hogy Zetsut feltekerte, majd megnyújtotta.
  - Éljen a marihuána! Hm - visongott Deidara.
Deidara előkereste pár idióta cuccát, amibe beletudott bújni, majd folytatta az ivást Kisameval.
  - Kuss legyen már! - ordított fel Itachi - Te meg ki vagy, papuskám? - lépett Guro elé.
  - Huh? Kimori ennek meg mi a baj?
  - Ne üvöltsél már! - Itachi ekkor hirtelen behúzott egyet Guronak, aki ennek következtében elesett.
  - Vágd le a kibaszott füleidet, ha ennyire zavar! - ordibált vele Guro.
  - Te nekem ne! - rázta az ujját Itachi.
  - Mit mondtál?! - ugrott Guro Itachi elé.
  - Na mi van - csuklott fel Itachi - süket vagy, tesó?
  - Kuss legyen! - a lány ekkor mind a kettőjük fejét összekoccantotta, mire mind a kettő fiú kifeküdt.


  - Nos, akkor ki lesz az első, aki megmártózik ebben a hidegben a vízben? - csuklottam fel.
  - Hm, de ruhában vagyunk - gondolkodott el mélyen Pein.
  - És? Az úgy mókásabbh! - csuklottam fel.
  - Majd én! - nevetett Obito, aki időközben csatlakozott hozzánk. A maszkja nem volt rajta - Jipiijájéé! - ugrott bele a hideg vízbe - De jó hűűűs!
  - Bomba! - ugrott bele Pein is.
  - És az utolsó - Hidan elkapta a derekamat, majd beugrott velem a vízbe.
Miközben Hidan ugrott, én belecsimpaszkodtam, mert féltem. Mikor a vízbe értünk, konkrétan lementünk az aljáig. Hidant úgy kellett kirángatnom.
  - Még egyet! - ugrott ki egyszerre Pein és Obito.
  - Nee...nekem elég volt - ültem ki vacogva a medence szélére.
  - Csak nem fázhol - csuklott fel Hidan. A medencében volt még, de kezeit a szélén támasztotta.
  - D...de...
Hidan ekkor elém állt a medencében. Pont akkora volt a víz, hogy simán beletudott állni. Lábaim közé fúrta magát, kezeit pedig a combomra helyezte.
  - Most mit csinálsz? - néztem rá kissé kábán.
  - Én is fázok kisééh - csuklott fel - Melegítsük fel egymást.
  - Én Deidarat akarom! Miért nincs itt? - kezdtek el folyni a könnyeim - Azt akarom, hogy itt legyen velem! És szeressen és minden! - csaptam a kezeimet hirtelen Hidan vállára.
  - Én itt vagyok. - mosolygott Hidan. Még részegen is édes volt.
  - Igazad van. Egyáltalán kit érdekel Deidara? A fasz kíváncsi rá. Sose foglalkozott velem.
Hidan ekkor erősen megszorította a combomat, majd lendületet vett magán, és fellökte magát hozzám. Hátradöntött a medencénél és fölém magasodott. Ám én hirtelen előre löktem, melynek következtében felült, és magával rántott az ölébe.
Éreztem ahogy a testünk összeér a lüktetéstől. Ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg össze nem forrtak. Jelen pillanatban teljesen elfelejtettem, hogy Deidara létezik.
Puha arcát a kezeim közé vettem, míg ő a derekamnál szorított magához szorosan, hogy még egy pillanatra se engedjem el. Hallottam, hogy a háttérben Obitoék üvöltözik, hogy "esküvő lesz ebből" meg hasonlók. Hidan Nyelve forrósággal volt megtelve, és a csókja is. Ilyen melegséget még soha sem éreztem. Elkezdtem fészkalodni az ölében, hogy kényelmes pózt vegyek el. Hidan ekkor belenyögött a csókunkba. Én kíváncsian húzódtam el tőle.
  - Ilyet többet ne csinálj. - fintorodott el az arca - Pont az érzékeny részemre tértél.
  - Mármint erre? - markoltam az ágyékára. Hidan visszafojtott egy nyögést, mely kiakart belőle törni.
  - Ha..hagyd abba - szólt rám halkan.
  - De kis édes - mosolyogtam, majd csuklottam ismét.
Hozzásimultam, majd ismét megcsókoltam, és ismét megmarkoltam őt az érzékeny pontján. Itt már nem fogta vissza magát. Egy hatalmasat nyögött a csókunkba, majd megszakította azt.
Egy szó nélkül a karjaiba kapott, mint egymennyasszonyt. Erősen szorított magához.
   - Te most velem jössz! - szólt haragosan. Hm..olyan volt, mint aki már tudja, hogy mit csinál. De miket is beszélek? Hidan full részeg, ahogy én is.
Bevitt a házba, ahol egy csávó veszekedett Itachival.
  - Ha ennyire zavar, akkor tessék itt egy kunai és vágd le őket! - tartott a fiú egy kunait Itachi felé.
Itachi elvette tőle, majd levágta a füleit. Hehe...milyen kis viccesek.


Ez idő alatt Obito és Pein kivitték Sasori testét a medencéhez és különféle baromságokat csináltak vele.


Hidan berúgott egy ajtót, majd erősen becsapta. A ruháink még vizesek voltak, de ő ezzel mit sem törődve dobott az ágyra és emelkedett fölém. Ajkainkat hamar összetapasztotta, de most szenvedélyesebben és durvábban, mint kint. Mintha ő irányította volna magát.
Levette magáról vizes pólóját, majd a padlóra dobta. Izmos felsőteste csillogott a víztől. Végigsimítottam rajta a kezemet, mire ő felsóhajtott és libabőrős lett tőle. Hamar lekerült rólunk a nadrág is. A pólóm alá nyúlt, majd konkrétan letépte rólam. Én csak jót röhögtem ezen. Keze vándorútra indult vizes testemen. A toppom alá nyúlt, mire én összerezzentem, de nem állítottam meg. Keze gyengédséggel masszírozta mellemet, másik kezével pedig támaszkodott mellettem. Ajkaimat nagy forrósággal falta, mintha megakarna enni. Párszor belenyögtem a csókunkba, de őt ez nem zavarta. Éreztem amikor mosolyog rajtam.
  - Te is ezt okoztad nekem kint. - suttogta a csókunkba, miközben mosolyt húzott a szájára.
Testével nekem simult, csípőjét pedig az enyémnek nyomta. Kezét levette a mellemről. Száját levette a számról, majd apró puszikkal haladt egészen a hasamig. Ott megállt, és mielőtt lejjebb mehetett volna, valaki berúgta az ajtót.
  - Ezeknél az Akatsukisoknál buli van! Főleg amikor a Pein és Dei' is itt van! - Pein volt azaz illető, aki berúgta az ajtót, és teli torokból üvöltött.
  - Buli van! Hm! - üvöltött Deidara is torka szakadtából - Tesók ti műt ügyeskedtek itt? - dülöngélt Deidara. Hidan lemászott rólam.
  - Mi kéne, szöszi?
  - Üvegezni fogunk! - csapta szét a kezeit Deidara, és ezzel hasba is verte Peint, aki összerogyott az ajtóban.
  - Shinra...Tensei... - emelte fel Pein az egyik kezét. Deidara átrepült fölöttem, és átvitte a falat. Pillanatokkal később visszaugrott a lyukon, és egyenesen rám esett.
  - Oh, szia Nagu - vigyorgott rám, majd végigmért - Az igen! Az én nőm leszel mostantól! - ölet meg hirtelen, és egy percig se akart elengedni engem.
A könnyeim valami oknál foga kitörtek belőlem. Mit műveltem én itt az előbb Hidannal, amikor Deidarat szeretem?
  - Szeretlek Deidara! - öleltem vissza sírva, de az a sírás inkább egy gyereksíráshoz hasonlított.
  - Én is! - szólt kényes hangon.
Mi..? Mit mondott?
  - Mit mondtálh? - csuklottam fel a végére.
  - Azt hiszed, hogyh - csuklott fel - hogy nem szeretlek? Csak nem tudtam hogy fejezzem ki.
Úgy tettem ekkor, mintha ez csak valami hétköznapi dolog lenne.
  - Üvegezzünk! - rontott be bömbölve Obito a szobába, és egy üres piás üveg lógott a kezében.
  - Éljen! - kiáltottam majd ráhúztam az üvegre.
Mivel sötét volt a szobában, ezért kivándoroltunk a konyhába. Leültünk körbe. Pein, Hidan, Deidara, én, és Obito. Az üveg pörgött, míg az eleje meg nem állt Hidannal a másik fele pedig Obitonal.
  - Jöhet a csók! - visítottam fel.
  - Na még mit nem! - húzta el a fejét Hidan, így Obitonak csak egy arcra puszit sikerült neki adnia.
  - Lazíts! - erőltetett le Hidan torkán majdnem 2 litert Deidara. Ezek után nem is kell mondanom, hogy Hidan is felszabadult.
A következő körben az üveg eleje Peinre, míg a vége Hidanra mutatott.
  - Gyere istenem! - tárta ki a karjait Hidan.
Pein bevetette magát Hidan karjaiba, mire hátrarepültek egyenesen a falnak. Eléggé elképedtem, mivel Pein összetapasztotta a szájukat. Leesett állal figyeltem a két fiút, akik hamar elhúzódtak egymástól. Ahogy voltak, összebújva, úgy el is aludtak a fal mellett. Körbenéztem a szobán. Nagato az asztalnál ült. Olyan volt, mint egy dagadt disznó, annyit zabált. Itachi egy kötélen lógott, mely a derekára volt erősítve.
  - Játszunk tovább! - dülöngéltem, és szédült velem a világ is egyben. Nehezen megpörgettem az üveget, mely Deidaranal és nálam állt meg.
  - Nem fogom őt megcsókolni! Sose tisztelt és meg is akart ölni! Deidara utál engem! - kezdtek el folyni a könnyeim - Utálom Deidarát!
Obiton ekkor éreztem, hogy gyilkos pillantást vet rám. Ám éreztem egy kedves melegséget, mely közeledett felém. Valaki rám tette a pulcsiját.
  - Öltözz fel. Hm.
  - Ne csinálj úgy, mint aki törődik velem! - álltam fel, majd lendületből felpofoztam Deidarat.
Obito ekkor felkapott és a vállára dobott. Bevitt a fürdőbe, majd szó szerint belevágott engem a kádba. A pulcsit leszedte rólam, majd a szennyesbe dobta. Megengedte a zuhanyt, majd rám engedte a hideg vizet.
  - Térj már észhez, Nagu! Deidara az akit szeretsz!
  - Igen őt! - kiabáltam vele - De ő utál!
Obito ekkor elzárta a vizet.
  - Fürödj meg és menj aludni.
  - Nem akarok! - ekkor elkaptam a karját, majd magamra rántottam - Kérlek Obito, maradj itt velem - szóltam könnyekkel telve.

Szóval így történt az egész este...

Miután mindenre visszagondoltam, a könnyek utat törtek maguknak a szememben. Komolyan ez történt aznap éjjel? Jézusom...undorodom magamtól..rettenetesen.

  - Miért kellett ennek megtörténnie?! - kiabáltam el magam.

  - Egy valamit nem értek. Én láttalak titeket aznap este. És nem így néztetek ki, és nem is így hívtak titeket - szólt Obito.

  - Akkor szerintem itt az ideje, hogy megtudd Nagu, kik is vagyunk valójában - sóhajtott a lány, majd mind a ketten levették a kapucnijukat.  

  - Kai! - szólt egyszerre a fiúval, majd füst telepedett rájuk, amitől szinte semmit se láttam.

  - Épp itt az ideje, hogy felfedjem magam, miután Deidara vallomást tett - ez a hang..nem...nem akarom elhinni... - Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de mondtam Deinek, hogy majd akkor fogok mikor végre vallomást tesz. Szóval itt vagyok.

  - Egek. Erre kellett várni eddig? - vakarta a fejét a fiú, kinek most már fekete haja és éber fekete szemei voltak.

  - Rég találkoztunk, Nagu - mosolygott rám a lány, akit én öltem meg a saját kezeimmel.

  - K..Kimori..?

Érdekesség: A Másnapos rész, kereten 10 résszel ezelőtt történt, a 33. Fejezetben.